Giesswein Sándor
Giesswein Sándor (Tata, 1856. febr. 4. – Bp., 1923. nov. 15.): pápai prelátus, publicista, politikus, író, az MTA l. tagja (1814). 1878-ban szentelték pappá, 1897-ben kanonok, 1902-ben apát, 1908-ban pápai prelátus lett. A keresztényszocialista mozgalom egyik megalapítója Mo.-on. 1904-től a Keresztényszociális Egyesületek Szövetségének elnöke, 1905-től mint néppárti képviselő aktív politikai munkásságot folytatott, a forradalmi munkásmozgalommal szemben szorgalmazta a keresztényszocialista szervezetek létrehozását. Részt vett az eszperantó nyelv és a feminista mozgalom propagálásában, A Szent István Akadémia és a Magyar Békeegyesület elnöke. Az I. világháború utolsó éveiben a háború ellen foglalt állást; kapcsolatba került Szabó Ervinnel és a Galilei Körrel. Az 1818-i polgári demokratikus forradalomban a Nemzeti Tanács tagja. Az ellenforradalom első éveiben mint ngy.-i képviselő, több ízben felszólalt a fehérterror ellen. – M. Az összehasonlító nyelvészet főproblémái (Győr, 1890); Munkásvédelem (1901); Egyiptom és a Biblia (Bp., 1909); Világegyetem és a lélek világa (Bp., 1913); A háború és a társadalomtudomány (Bp., 1915); Új idők küszöbén (Bp., 1918). – Irod. Galántai József: Egyház és politika, 18901918 (Bp., 1960); G. Emlékkönyv (Bp., 1925).
