Gimes Miklós
Gimes Miklós (Bp., 1917. dec. 22. – Bp., 1958. jún. 16.): újságíró, politikus. Unitárius hitre áttért, asszimiláns zsidó családból származott. Bp.-en érettségizett, majd a szegedi egy. orvostudományi karára járt, de tanulmányait félbehagyva Auróra néven kisvállalatot alapított. 1942-ben került közelségbe az illegális kommunista mozgalommal. 1944 nyarán megszökött egy erdélyi munkaszolgálatos táborból, s a jugoszláv partizánokhoz menekült. 1945. jan.-ban tért vissza Bp.-re, s egy ifjúsági lapnál helyezkedett el. Még ugyanabban az évben a Szabad Nép, a kommunista párt napilapjának munkatársa lett. Egy idegi Révai József titkára, majd szerkesztőbizottsági tag, a külpolitikai rovat vezetője, az újság kulturális-ideológiai arculatának egyik formázója. Az 1953. jún.-i fordulat után eltávolodott a Rákosi-féle vonaltól. 1954-ben tudósítóként Zürichben, Berlinben és Párizsban dolgozott, de távollétében áthelyezték a Magyar Nemzethez. 1955. máj.-ban a Lapkiadó taggyűlésén Rajk László rehabilitását és a bűnösök felelősségre vonását követelte, amiért kizárták a Magy. Dolgozók Pártjából (MDP), s a Corvina Kiadónál lett fordító. A Nagy Imre körül szerveződő csoport egyik legradikálisabb tagjává vált, antisztalinistának vallotta magát, s elutasította az egypártrendszert. 1956 nyarán visszavették az MDP-be, 1956. okt. 23-án Nagy Imrével ellentétben üdvözölte a fegyveres felkelés kitörését. Először a Szabad Nép székházában dolgozott, okt. 27-n megjelentette Kende Péterrel a rövid életű Magyar szabdság, nov.-ben stencilezve az Október Huszonharmadika című lapokat. A szovjet csapatok nov. 4-i bevonulása után nem ismerte el a Kádár-kormányt, s sztrájkokat szervezett ellene. Dec. 5-én letartóztatták, a Nagy Imre per III. rendű vádlottjaként a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés és egyéb bűncselekmények vádjával halálra ítélték, és kivégezték. – 1989. máj.-ban rehabilitálták. – Irod. Gosztonyi Péter: Föltámadott a tenger… 1956 (1989); Halottaink I-II, (Bp. 1989); G. L. (Gogolák Lajos): G. M. Szemle, Brüsszel, 1963. 3. sz. Bill Lomax: Hungary (London, 1976).
