Görög Ernő
Görög Ernő (Kiskamond, 1882. ápr. 5. – Aszód, 1967. szept. 2.): méhész, szakíró, ev. lelkész. A teológiát Sopronban és Halléban végezte, a hibás beszédűek oktatására szóló (1903) és népisk. tanítói (1904), majd ev. lelkészi oklevelet szerzett (1906). Lelkész volt (Kőszeg, Szepetnek, Tés, Nagyveleg) 1914-ben Tésen kezdett méhészkedni, méhészete az I. világháború végén elpusztult. 1953-tól nyugdíjas, 1959-től Aszódon élt. A Magyar méh c. szaklap közölte első cikkeit. A pozsonyi Méhészújság főmunkatársa (1927), sok cikket írt a Magyar méh, a Méh és a Méhészet c. lapokba, kiadta a Méhésznaptárt (Bp., 1925, 1926, 1927). – F. m. A hallei Magyar Egylet története 1863–1906 (Halle, 1906); A veszprémi evangélikus egyházmegye története (Pápa, 1926); Méhészeti tanácsadó (Kalocsa, 1928); A méhészet iskolája (Bp., 1930). – Irod. Ö(rösi) P(ál) Z(oltán): G. E. (Méhészet, 1968. 4. sz.)
