Gortvay György
Gortvay György (Vajkóc, 1892. jan. 16. – Bp., 1966. ápr. 22.): higiénikus, orvostörténész, az orvostudományok kandidátusa (1952). Oklevelét a bp.-i egy.-en 1915-ben kapta. Az egészségpolitika, a szociálhigiénia, a munkásvédelem és az orvostörténet kérdései foglalkoztatták, 1927-ben a társadalomegészségtan tárgyköréből egy.-i magántanárrá képesítették és ugyanakkor megbízták a Népegészségügyi Múz. igazgatásával. Egy ideig a Népjóléti és Munkaügyi Min.-ban működött. 1944-ben a német megszállók letartóztatták, majd rendőri ellenőrzés alá helyezték. A II. világháború után egy ideig az Orsz. Közegészségügyi Intézet főig.-ja volt, 1946-ban egy.-i c. rk. tanár. 1957-től 1960-ig, nyugdíjazásáig az Orvostudományi Dokumentációs Központ és a Budapesti Orvostudományi Egy. Könyvtárának megbízott ig.-ja. E minőségében indította meg a Horus orvostörténelmi szemlét. Nagyszámú tanulmány szerzője. A Szociális Orvostudomány, a Szociális Szemle és a Népegészségügy c. folyóiratokat is szerk. – F. m. A közegészségügy reformja (Bp., 1933); Az egészségügyi munkásvédelem eszközei (Bp., 1945); Az újabbkori magyar orvosi művelődés és egészségügy története (Bp., 1953); A magyar közegészségügy állapota és az egészségügyi fejlődés útja az utolsó évszázadban (Bp., 1958); Semmelweis élete és munkássága (Bp., 1966, Zoltán Imrével). Irod. Réti Endre: G. Gy. (Orv. Hetil. 1966. 25. sz.)
