Groó Gyula
Groó Gyula (Győr, 1913. ápr. 18. – Bp., 1989. ápr. 23.): ev. teológiai tanár. Teológiát Sopronban 1931-35-ben és Baselben 1935-36-ban hallgatott. 1935. szept. 29-én avatta ev. lelkésszé Kapi Béla püspök. Lelkészi vizsgát Győrött tett 1937-ben. 1965. máj. 1-jén Bp.-en teológiai doktorrá avatták. – Szolgálatait 1936-ban Győrött kezdte: segédlelkész 1936-38-ban, egyházkerületi missziói lelkész 1938-39-ben, vallásoktató lelkész 1939-49 között, majd Bp.-en egyetemes főtitkár (1949-től 1952-ig), ezután segédlelkész Szentendrén 1952-55-ben, Pesthidegkúton 1955-56-ban. 1956. dec. 1-jétől az Ev. Sajtóosztály vezetője, 1959. aug. 1-jétől 1984-ben történt nyugalomba vonulásáig a bp.-i Ev. Teológiai Ak. gyakorlati teológiai tanszékének tanára. 1976-ról egyháza képviselője a Lutheránus Világszövetséggel együttműködő Egyház és Zsidóság bizottságban. Kiterjedt irodalmi munkásságot fejtett ki, különösen a valláspedagógia terén. 1948-ig szerk. az Evangélikus Nevelő c. pedagógiai folyóiratot, hittankönyvei több kiadást értek meg. 1948-tól haláláig a politikai hatalom kiszolgálója volt. – F. m. Jakab levele (Bp., 1963). – Irod. Szebik Imre: Dr. G. Gy. 1913-1989. (Lelkipásztor, 1989. 6. sz.); Benczur László: dr. G. Gy. professzor 1913-1989. (Ev. Élet, 1989. 20. sz.); Herényi István: Az evangélikus egyház az egyházjogtörténet tükrében 1945-1990 (Velem, 1991).
