Gruzda János
Gruzda János (Tövis, 1881. nov. 18. – Zalatna, 1953. nov. 3.): romániai magyar festő. A Nagyenyedi Kollégiumban kezdte iskoláit, majd érettségi után beiratkozott a kolozsvári Református Teológiára. Kezdetben autodidakta módon rajzolgatott, de Fadrusz János (akinek Mátyás-szobrát 1902-ben avatták Kolozsvárott) és Körösfői Kriesch Aladár (aki ezekben az években a szomszédos Diódon töltötte nyarait) céltudatos munkára biztatták. A teológia elvégzése után, 1904-ben beiratkozott a bp.-i Képzőműv. Főisk.-ra, ahol mesterei Ferenczy Károly, Hegedüs László és Balló Elek voltak. A különösen a színekkel érzékenyen bánó ~ rövidesen ismert tájképfestő, „az erdélyi tél festője” lett. A kolozsvári kiállítások szinte állandó résztvevője volt. 1908-ban egy képét kivitték a londoni világkiállításra. Szinyei támogatásával kultuszmin. ösztöndíjat kapott, amellyel egy jelentős európai tanulmányutat tett. Hazatérése után egyre kevesebbet festett, életét betöltötte lelkipásztori hivatása. Később – elsősorban Áprily Lajos baráti hatására – ismét elkezdett dolgozni. 1924-ig Magyarbece Alsó-Fehér vm.-i faluban, 1924- től haláláig Zaletna városban ref. lelkész. A zaletnai ref. paplak a két világháború között a jeles erdélyi írók (Áprily L., Nyírő J., Kuncz A. stb.) „pihenőközpontja” volt. A kolozsvári teológián mutatta be új munkáit, majd a Károlyi Gáspár Társaság kiállításain szerepelt rendszeresen. – Irod. Murádin Jenő: A tél festője (Bukarest, 1989); Banner Zoltán: Erdélyi magyar művészet a XX. században (Bp., 1990).
