Gulácsy Lajos
Gulácsy Lajos (Bp., 1882. okt. 12. – Bp., 1932. febr. 21.): festő. A bp.-i mintarajzisk.-ban kezdett tanulni, lényegében azonban autodidakta volt. 1902-ben Rómában, majd Firenzében és Párizsban járt tanulmányúton. Olaszo.-ot később több ízben is felkereste, s számos képén festette meg az olasz városok középkori, reneszánsz hangulatát. 1907-ben volt első gyűjteményes kiállítása Bp.-en az Uránia műkereskedésben; 1911-ben Nagyváradon és Temesvárott, 1912-ben Szegeden állította ki műveit, amelyek egy sajátos álomvilág költői megnyilvánulásai (Dal a rózsatőről, Flórenzi tragédia stb.). 1908-ban el nyerte a Ferenc József jubileumi díjat. Ezekben az időkben kapcsolat alakult ki közte és a Holnap antológia szerzői között. A háború kitörésekor Velencében idegrendszere összeroppant, s ettől kezdve rövid megszakításokkal az idegszanatóriumok, 1917-től kezdve pedig haláláig elmegyógyintézet lakója volt. E korszakban álombirodalmának, Naconxipannak tájait, embereit ábrázolja gyöngéd színű, lágy tónusú szürrealisztikus képekben (Ópiumszívó álma; Rózsalovag). Festészetének azonban véget vetett 1924-ben bekövetkezett vaksága. 1922-ben az Ernst Múz.-ban gyűjteményes kiállítást rendeztek műveiből. Ekkor írta hozzá barátja, Juhász Gyula megrázó versét (Gulácsy Lajosnak). Emlékkiállítását 1936-ban a Nemzeti Szalonban, 1947-ben a Bibliotheca Officinában rendezték meg, 1966-ban pedig Székesfehérvárott. Művei az MNG tulajdonában és magángyűjteményekben vannak. Művészete a preraffaelitizmus m. változata, bár víziói már néhol a szürrealistákhoz közelítették életművét. – Irod. Lehel Ferenc: G. L. (Bp., 1922); Eisler Mihály József; G. L. (Magy. Műv., 1933. 3. sz.); Kosztolányi Dezső: Írók, festők, tudósok (Bp., 1958); Szabadi Judit: G. L. (Bp., 1983). Szi. Juhász Gyula: G. L.-nek (vers).
