Gulyás Pál
Gulyás Pál (Debrecen, 1899. okt. 27. – Debrecen, 1944 máj. 23.): költő. ~ István debreceni tanár fia. Félszemén hályoggal született, ezért sok testvére közt és az isk.-ban is állandó súrlódás volt élete. Debrecenben tanári és bölcsészdoktori oklevelet szerzett. A Tanácsköztársaságot verssel üdvözölte. Tanított Kiskunhalason (1925–26), Hajdúböszörményben (1924), míg végül a debreceni Iparostanonc Isk.-ban kapott állandó beosztást. Első verseskötete (Viharban ) 1923-ban jelent meg. 1927-ben alapító tagja a debreceni Ady Társ.-nak, amelyben később vezető tisztséget töltött be. Fülep Lajossal és Németh Lászlóval együtt szervezője, főszerk.-je a népi írók lapjának, a Válasznak. A népi írók csoportjához tartozó, eredeti hangú, erősen gondolati jellegű lírikus. – F. m. Testvérgályák (Társkötet Juhász Gyulával, Nyíregyháza, 1923); Misztikus ünnepi asztal (Bp., 1928); Tékozló (Debrecen, 1934); Az Alföld csendjében (Bp., 1943); Gulyás Pál válogatott versei (Hubay Miklós bevezetésével, Bp., 1957). – Irod. Juhász Géza: G. P. (1899–1944) (Építünk, 1954. 2. sz.); Németh László: G. P. szobájában (Debrecen, 1956); Borbély Sándor: A pályakezdő G. P. (Debrecen, 1964). – Szi. Kiss Tamás: A költő sírjánál (vers, Alföld, 1956. 4. sz.).
