Gyenes Izsó
Gyenes Izsó (Szepsi, 1874. júl. 8. – Bp., 1961. aug. 27.): hegedűművész, pedagógus. Már tizenkét éves korától katonai, majd színházi zenekarokban működött. Egyik alapítója volt az Orsz. Magy. Zeneszövetségnek (1901. okt. 8.). A Magyar Zeneisk.-ban Faludy Károly és Vavrinecz Mór növendékeként művészdiplomát szerzett (1903). Utána Kaposváron vonósnégyes-társaságot, zenekart szervezett. Megalapította a Kaposvári Zeneisk.-t (1907), ig. volt 1920-ig. A Tanácsköztársaság alatt kifejtett működése miatt elbocsátották és a zeneisk.-t megszüntették. Akkor létesítette a Harmónia Zenemű és Hangszer Vállalatot, amely hangversenyek és operaelőadások rendezésével nyolc évig vezető szerepet játszott Kaposvár és Somogy vm. kulturális életében. Késő öregségéig zenepedagógusként működött Győrött, Bp.-en, Balassagyarmaton. Sokat tett a süket és nehezen nevelhető gyermekek zeneoktatása érdekében. Ehhez új hangjegyírási formát dolgozott ki és feltalálta a „a vonóshangszerre szerelhető kéztámasztót”. Eredményeit szaklapokban, folyóiratokban megjelent cikkekben és tanulmányokban ismertette. Emlékére Madridban élő fia Juan ~ fotóművész „Premio Isidoro Gyenes” díjat alapított (1962); ez 1968 óta állami díj, amelyért évente versenyeznek a fiatal spanyol hegedűsök. – Irod. Reményi-Gyenes István: Zeneóvoda süket és nehezen nevelhető gyermekek részére (Dolgozók Világlapja, 1948); György Ferenc: Ritmusérzék nélkül született gyerekek muzsikálnak (Világ, 1949); Péterfi István: A legidősebb magyar zenetanár (Muzsika, 1960); Lengyel István: Megható jubileum. A legidősebb magyar zenetanár ünneplése (Új Élet, 1961); Rátkai János: A Rádió is így kezdte (Rádióújság, 1961); Szatmári László: Gy. I. (Parlando, 1961); Somogyi Vilmos: Egy zenetanár halálára (Muzsika, 1961).
