Gyóni Mátyás
Gyóni Mátyás (Bp., 1913, dec. 18. – Bp., 1955. szept. 28.): történetíró, bizantinológus, egyetemi tanár, az MTA l. tagja (1948). A bp. i egy.-en 1939-ben tanári, 1940-ben bölcsészdoktori oklevelet szerzett. 1944-ben egy.-i magántanár. 1939-től aszódi gimn. tanár, 1942-től 1950-ig a Teleki Pál (1948-tól K-európai) Tudományos Intézet tanára. 1950-től intézeti tanár a bp.-i egy. görög filológiai tanszékén. 1953-tól tanszékvezető docens, 1954-től tanszékvezető egy.-i tanár a középkori egyetemes történeti tanszéken. Öngyilkos lett. Alapos tanulmányokban foglalkozott, főleg a 10–13. sz-i m. és román történelem bizánci forrásaival. – F. m. Magyarország és a magyarság a bizánci források tükrében (Bp., 1938); A paristrioni „államalakulatok” etnikai jellege (Magy. Tört. Tud. Int. Évk., Bp., 1942); A magyar nyelv görög feljegyzéses szórványemlékei (Bp., 1943); La première mention historique des Vlaques des monts Balkans (Bp., 1953). – Irod. I. Tóth Zoltán: Gy. M.-ról (nekrológ, Magy. Tud. 1956); Harmatta János: Gy. M. 1913–1955. (Antik Tanulm. 1956. 1–3. sz.)
