György Júlia
György Júlia (Szolnok, 1896. jún. 29. – Bp., 1977. nov. 28.): orvospszichológus, gyermek- és ideggyógyász, az orvostudományok kandidátusa (1969), Kossuth-díjas (1962). Orvostanhallgatóként a Galilei Körben ismerkedett meg az ideges, nehezen nevelhető és bűnöző gyermekek gyógyítási és nevelési problémáival. A Tanácsköztársaság idején a Fiatalkorúak Bíróságán működő kriminálpszichológiai laboratórium munkatársa. Hosszabb gyermekgyógyászati gyakorlat után ideggyógyász szakorvos lett. A bp.-i poliklinikán Ranschburg Pál osztályán önálló kriminálpszichológiai szakrendelést vezetett (1930). Tapasztalatai nyomán indította meg az első hazai elme-egészségvédelmi mozgalmat (1936). 1939-ben állását elvesztette. Az Orsz. Izrealita Patronázs Egyesület keretében gyermekambulanciát, speciális óvodát, napközi otthont és pályaválasztási tanácsadó rendelést létesített (1940). Üldözött családok gyermekeinek megmentésével is foglalkozott. 1945 után a Nemzeti Segély keretében átmeneti otthont szervezett elhagyott és züllésnek indult gyermekek részére. Lelki Egészségvédelmi Szövetség néven újból megindította az elme-egészségvédelmi mozgalmat (1946), majd ennek segítségével speciális gyermekotthonokat szervezett (1947–1950). 1951-ben felnőtt neurológiai rendelésre osztották be. 1953–1963 között az SZTK (Szakszervezeti Társadalombiztosítási Központ) gyermek-ideggyógyászatán rendelt, majd 1963-68-ban a gyermek szakorvosi rendelések hálózata keretében. 1957–1962 között az Orsz. Gyermek- és Ifjúságvédelmi Tanács társadalmi munkatársa. Az ELTE jogi kara büntetőjogi tanszékén kutatóként az antiszocialitás pszichológiai problémáival foglalkozott (1960–1973). 1968-tól az általa szervezett Fővárosi Gyermekpszichológiai Rendelőintézet ig.-főorvosa, majd 1976-tól haláláig szaktanácsadója volt. – F. m. Züllöttség és neurózis (Psychológiai Tanulm., Bp., 1929); A gyermekvédelem országos problémáiról (Tanulm. a gyermekvédelem köréből, Bp., 1960); A nehezen nevelhető gyermek. A veszélyeztetett gyermek (Bp., 1965); Az antiszociális személyiség (Bp., 1967). – Irod. Kun Miklós: Gy. J. 1896–1977 (Orv. Hetil., 1978. febr.).
