Gyúrói Nagy Lajos, 1925-ig Nagy Lajos
Gyúrói Nagy Lajos, 1925-ig Nagy Lajos (Szák, 1883. máj. 11. – Bp., 1970. nov. 8.): ev. lelkész, költő. Pozsonyban végzett teológiát. Bp.-en, majd 1912-től 1953-ig, nyugdíjazásáig Gyúrón volt lelkész. Verseit, cikkeit vidéki (Nyugatmagyarországi Híradó, soproni Nemzetőr) és fővárosi lapok (Pesti Napló, Világ stb.) közölték. Küzdött Ady Endre költészetének elismeréséért. Az I. világháború idején háborúellenes írásai jelentek meg. 1915-ben megjelentette Isten és a háború c. röpiratát, amelyről Ady írt cikket. 1918. okt.-ben a Nemzeti Tanács tagja lett. 1919. máj. 1-én ünnepi beszédet mondott Gyúrón. Baloldali magatartása miatt többször került börtönbe (1919 őszén, 1922-ben), de lelkészi állásából gyülekezete védelme miatt nem tudták eltávolítani. – F. m. Egyedül (versek, Kisbér, 1905); Bábel vizeinél (versek, Bp., 1917); Jelek és próféciák (tanulmány, Bp., 1917); Egy magyar bárd sorsa (Gyóni Géza élete és költészete, Bp., 1917); Egy prédikátor dalaiból (versek, Bp., 1924); Magyar zsoltárok (versek, Bp., 1924). – Irod. Ady Endre: A gyúrói pap (Világ, 1915. febr. 28.).
