Hajnal István
Hajnal István (Nagykikinda, 1892. júl. 3. – Bp., 1956 jún. 16.): történetíró, egyetemi tanár, az MTA tagja (l. 1928, r. 1939–1949); a történelemtudományok doktora (1955), 1919-től az MNM levéltárának, 1920-tól az Országos Levéltár tisztviselője. 1922-től a hg. Esterházy család levéltárosa. 1921-ben a bp.-i egy.-en magántanár, 1930-tól az újkori egyetemes történelem ny. r. tanára lett: Munkáiban főleg az összehasonlító írástörténet problémáival, a technikai fejlődés társadalmi összefüggéseivel, a szociológia és a történettudomány kapcsolataival és a m. politikai történet egyes kérdéseivel foglalkozott. – F. m. IV. Béla király kancelláriájáról (Bp., 1914); Írástörténet az írásbeliség felújulása korából (Bp., 1921); A Kossuth-emigráció Törökországban (Fontes Hist. Hung. Bp., 1927.); Esterházy Miklós nádor lemondása (Bp., 1929); Esterházy Miklós nádor iratai; Az 1642. évi meghiúsult országgyűlés időszaka (Bp., 1930); Az újkor története (Bp., 1936); Vergleichende Schriftproben zur Entwicklung und Verbreitung der Schrift ím 12–13. Jahrhundert (Bp., 1943) L'enseignement de l'écriture aux universités médiévales (Bp., 1954): A Batthyány-kormány külpolitikája (Bp., 1957). – Irod. Wellmann Imre: H. I. (Századok, 1956); Irinyi Károly: H. I. szociológiai történelemszemlélete (A debreceni Kossuth Lajos Tud. egy. Évk. 1962).
