Hajnik Imre
Hajnik Imre (Pest, 1840. ápr. 5. – Bp., 1902. aug. 3.): jogtörténész, az MTA tagja (l. 1871, r. 1880). ~ Pál ügyvéd, rendőrfőnök fia (1800–1864). Jogi tanulmányait a bécsi és pesti egy.-en végezte, 1864-ben jogi doktorátust szerzett. 1865-től Nagyváradon, majd Kassán, azután Győrött jogak. tanár, ill. ig. 1873-tól a bp.-i egy -en tanár. – F. m. Magyar alkotmány és jog az Árpádok alatt (Pest, 1872); Egyetemes európai jogtörténet (I. Bp., 1875); A királyi könyvek (Bp., 1879); A perdöntő eskü és az előzetes tanúbizonyítás a középkori magyar perjogban (Bp., 1881); A magyar bírósági szervezet és perjog az Árpád- és a vegyesházi királyok alatt (Bp., 1899). – Irod. Kováts Gyula: H. I. r. tag emlékezete (MTA Emlékbeszédek, Bp., 1916); Illés József: H. I. és a magyar jogtörténet (Bp., 1928); Sarlós Márton: Az organikus és szentkorona-államelmélet a magyar jogtörténetírásban (Magy. Tud. 1960).
