Hajnóczy József
Hajnóczy József (Modor, 1750. máj. 3. – Buda, 1795. máj. 20.): jogtudós, a magyar jakobinusok egyik vezetője. Plebejus értelmiségi családból származott. Jogot végzett Pozsonyban. Ügyvédi diplomát szerzett, több nyelven beszélt. Titkári állást vállalt, előbb gr. Forgách Miklósnál, 1779-ben Széchényi Ferenc grófnál. Csatlakozott a szabadkőművesekhez. II. József híve lett, mert tőle várt segítséget a hazai feudalizmus ellen. 1786-ban Szerém vm. alispánjává nevezték ki. II. József halála után mint nem nemes állását vesztette. Ezután az 1790–91-ben kibontakozó nemesi-nemzeti mozgalom viszonylag haladóbb szárnyát igyekezett társadalmi-gazdasági reformokra rábírni. Német és latin nyelvű röpirataiban követelte az örökváltságnak és a jobbágyok birtokjogának törvénybe iktatását. A nemesi kiváltságok biztosítására elszűkült mozgalomból hamarosan kiábrándult, és a francia forradalom eszméi felé fordult. Ezeket 1791-től írásaival igyekezett széles körben népszerűsíteni; nézetei egyre radikálisabbakká váltak. Az adózásról írt munkájában bírálta a m. feudális alkotmányt, követelte a nemesség megadóztatását, az összes egyházi javak szekularizációját. A közteherviselés, sajtószabadság követelésével már a polgári állam létrehozását szorgalmazta. Hangoztatta a jobbágyság művelődési jogát is. 1792-ben a budai kir. kamara titkára lett. 1793-ban barátai között a latin nyelvre lefordított jakobinus alkotmányt terjesztette. 1794 tavaszán Martinovics bevonta a jakobinus mozgalomba mint a Szabadság és Egyenlőség Társ. egyik ig.-ját. 1794. aug. 16-án elfogták és Bécsbe vitték, majd Budára hozták és 1795. ápr. 27-én halálra ítélték. A Vérmezőn társaival együtt lefejezték. – M. A magyar jakobinusok iratai (Kiadta Benda Kálmán, I–III. Bp., 1952–57); Közjogi politikai munkái (Csizmadia Andor szerkesztésében, Bp., 1958). – Irod. Bónis György: H. J. (Bp., 1954); Csizmadia Andor: H. J. (Term. és Társad. 1954. 9. sz.). Kosáry Domokos: H. J. (Élet és Tud. 1955. 21. sz.). – Szi. Barabás Tibor: Hajnóczy (filmforgatókönyv, Bp., 1956).
