Hajós Károly
Hajós Károly (Nyíregyháza, 1891. márc. 29. – Bp., 1976. dec. 10.): belgyógyász, allergológus, az orvostudományok doktora (1955). Orvosi diplomát a bp.-i tudományegy.-en 1913-ban szerzett. 1914–18-ban katonai szolgálatot teljesített. 1919-től Bp.-en a III. sz. belklinikán dolgozott. 1929-ben magántanári képesítést nyert. 1932-től az Apponyi Poliklinika I. sz. belgyógyászati osztályának főorvosa, majd h. ig.-ja. 1952-ben megszerezte az orvostudományok kandidátusa fokozatot. 1959-től 1968-ig, nyugdíjba vonulásáig az Országos Reuma- és Fizioterápiás Intézet (ORFI) allergológiai osztályának vezetője. Számos hazai és külföldi társaság tagja, a Belgyógyász Szakcsoport Allergológiai Szekciójának (1946–56), majd a Belgyógyász Szakcsoportnak (1956-tól) elnöke, a Magy. Allergológiai Társaság (1967-től) örökös elnöke volt. Jelentősek bakteriológiai, endokrinológiai és szerológiai kutatásai. Munkássága az allergológia területén úttörő jellegű, főleg a tüdőasztma-kutatásban nemzetközi hírű. Mintegy 250 közleménye jelent meg, több könyve, ill. könyvfejezete. – M. A belső secretios betegségek (Bp., 1935); Asthma, ekzema és rokon kórképek az allergia tanának tükrében (Rajka Ödönnel, Bp., 1944); Nehézlégzés (Bp., 1954); Allergiás betegségek (Bp., 1961). – Irod. Hámori Artur: H. K. (Orv. Hetil., 1977. 2. sz.).
