Halász Gábor
Halász Gábor (Bp., 1901. júl. 4. – Balf, 1945. márc.): kritikus, irodalomtörténész. Baumgarten díjas (1932). A bp.-i egy.-en 1925-ben bőlcsészdoktorátust szerzett. 1925–26-ban állami ösztöndíjjal Párizsban és Olaszo.-ban tartózkodott. 1927-ben díjtalan gyakornok, majd könyvtáros az OSZK-ban. Mint munkaszolgálatos a balfi táborban pusztult el. Tanulmányai, cikkei és kritikái a Nyugatban és más folyóiratokban jelentek meg. A két világháború közötti korszak egyik jelentős esszéistája; munkáit nagy tudás, műgond és humanista szemlélet jellemzi, és mindenekelőtt az értelem tisztelete. Az ész, az értelem törvényeinek nevében fordult szembe mind határozottabban a kor irracionális szellemi és politikai áramlataival. Így jutott el esztétikájában a realizmus vállalásáig, politikai magatartásában pedig kezdeti arisztokratikus konzervativizmusait mind inkább feladva a 19. sz.-i demokratikus liberalizmus lett az eszménye. Az 1940-es évek első felében határozott állásfoglalást jelentett ez mindenfajta fasiszta diktatúrával szemben. Jelentős tanulmányokkal kísérve kiadta Justh Zsigmond naplóját (Bp., 1941), sajtó alá rendezte Madách összes műveit (Bp., I–II. 1942) és szerk. Az angol irodalom kincsesháza c. antológiát (Bp., 1942). – F. m. Az értetem keresése (Bp., 1838); Magyar századvég (Bp., 1945); Válogatott írásai (Bp., 1959 Műveinek teljes bibliográfiájával). Irod. Babits Mihály: Könyvről-könyvre (1935); Tolnai Gábor: H. G. (Magy. Könyvszle, 1946); Sőtér István: H. G. (1948); B. Ungár Yvette: H. G. (Irod. tört. Közl. 1956. 4. sz.); Illés Endre: Krétarajzok (Bp., 1957); Bóka László: Arcképvázlatok és tanulmányok (Bp., 1962); Deme Zoltán: H. G. élete és munkássága (Szolnok, 1966); Cs. Szabó László: Őrzők (Bp., 1985).
