Halász Ignác
Halász Ignác (Tés, 1855. máj. 26. – Bp., 1901, ápr. 9.): nyelvész, irodalomtörténész, egyetemi tanár, az MTA l. tagja (1888). A bp.-i egy.-en 1881-ben bölcsészdoktori oklevelet szerzett. Bp.-en, Székesfehérváron, majd ismét a fővárosban tanított 1877-től. 1893-ban a m. nyelvhasonlítás tárgyköréből magántanári képesítést nyert a bp.-i egy.-en, 1893. dec.-től a kolozsvári egy.-en a m. nyelv és ugor összehasonlító nyelvészet ny. r, tanára. Az MTA támogatásával a lappok között, Svédo.-ban és Norvégiában (1884, 1886, 1891) gyűjtött értékes nyelvészeti, népköltési és irodalmi anyagot. Szótárakat, nyelvtanokat is írt. Bebizonyította a finnugor és szamojéd nyelvek rokonságát. Több finn népdalt és mesét fordított, irodalomtörténeti tanulmányt írt Kármán Józsefről (1878), és kiadta magyarul a Grimm-féle gyermekmeséket Móka bácsi névvel, valamint saját meséit. – M. Ritkább és homályosabb képzők (1880); Svéd-lapp nyelvtan és olvasmányok (Bp., 1881); Visszahódított magyar szók (Bp., 1883); Kazinczy mint fordító (Bp., 1883); Svéd-lapp nyelv (I–VI. Bp., 1885–96, az MTA nagyjutalmát kapta érte); Magyar szók az északi szláv nyelvekben (Bp., 1888–89). – Irod. Szilasi Móric emlékbeszéde (MTA Emlékbeszédek, Bp., 1903).
