Halász Ottó
Halász Ottó (Bp., 1927. okt. 24. – Bp., 1986. febr. 14.): mérnök, egyetemi tanár, az MTA (l. tagja, (1982). 1945-1949 között a bp.-i műszaki egy. mérnöki karán tanult és szerzett 1950 januárjában mérnöki oklevelet. Már 1949-től kezdve a műszaki egy. I. sz. hídépítéstani (később: acélszerkezetek) tanszékén dolgozott mint tanársegéd. 1951-1954 között aspiráns, 1956-ban a műszaki tudományok kandidátusa lett. 1960-ban műszaki doktori címet kapott. 1954-től 1960-ig adjunktus, 1960-tól 1966-ig egy.-i docens. Közben 1961-től 1966-ig a BME mérnök karának dékánhelyettese. 1966-tól egy.-i tanár, 1967-ben az acélszerkezetek tanszék tanszékvezető egy.-i tanára lett. E minőségében dolgozott haláláig. 1967-1973 között, majd 1981-1984 között is az építőmérnöki kar dékánja. 1977-ben megszerezte a műszaki tudományok doktora fokozatot, 1964-65-ben Ford-ösztöndíjjal egyéves tanulmányúton járt az USA-ban; több helyen előadásokat is tartott. A könnyű acélszerkezetek terén végzett tudományos kutatómunkája, az e téren, valamint a hazai hídépítés körében elért eredményei révén számos külföldi és hazai tudományos testület választotta tagjai sorába. – F. m. Rúdszerkezetek teherbírásszámítása és tervezése a képlékenységtan szerint (Kaliszky Sándorral és Kollár Lajossal, Bp., 1958); Ortotróp pályalemez hidak szerkezeti és számítási kérdései (Hunyadi Ferenccel, Bp., 1959); Könnyű acélszerkezetek (Csellár Ödönnel, Bp., 1962); Vékonyfalú acélszerkezetek (Csehár Ödönnel és Réti Vilmossal, Bp., 1965); Docendo discimus. Selected papers of Professor (Bp., 1986).– Irod. H. O. 1927-1986 (Jövő Mérnöke, 1986. febr. 28.); Szabó János: H. O. (Magy. Tudomány, 1986. 10. sz.).
