Halmai János
Halmai János (Nyitra, 1903. márc. 3. – Bp., 1973. júl. 23.): gyógyszerkémikus, egyetemi tanár, a gyógyszerészeti tudományok kandidátusa (1956). 1921–22-ben Bonyhádon gyógyszerészgyakornok volt, majd a bp.-i egy.-en gyógyszerészi oklevelet szerzett (1925). 1927-ig vidéki gyógyszertárakban dolgozott. Tudományos pályafutását a bp.-i egy. Növénytani Intézetében kezdte. Gyógyszerészi doktorátust szerzett (1935). 1939-től a Gyógyszerismereti Intézetben dolgozott. 1942-ben egy.-i magántanári képesítést nyert. 1949-től a gyógynövény- és drogismereti tanszék vezetője, 1957-től 1971-ig, nyugdíjazásáig egy.-i tanár. A Magy. Gyógyszerészeti Társaság gyógyszerészettörténeti szakosztályának alapítója. Tudományos munkássága a farmakognóziát és a gyógyszerészettörténetet ölelte fel. Főleg drogok azonosításának, értékmérésének, hamisítások felismerésének módszereit tanulmányozta, fontos szerepet játszott a gyógynövények szabványelőiratainál is. Az V. Magy. Gyógyszerkönyv farmakognóziai részének szerk.-je, s elnöke a VI. Magy. Gyógyszerkönyv farmakognóziai albizottságának. Közel száz közleménye többek között a m. és nemzetközi gyógyszerészet nagy alakjaival foglalkozott. Megkapta a Kabay- (1956) és a Weszprémi-emlékérmet (1966). – F. m. A drog-önellátás kérdése (Pápa, 1942); Kossuth-csillag, rénuszrudacska. Gyógynövények, növények, drogok, magyar népies és latin nevei (Bp., 1948); Farmakognozia (Novák Istvánnal, Bp., 1963). – Irod. Verzárné Petri Gizella: Megemlékezés H. J. prof.-ról (Acta Pharmaceutica Hungarica, 1973. 43. sz.); Verzárné Petri Gizella: H. J. prof. életútja (Gyógyszerészet, 1973); Zboray Bertalan: H. J. egyetemi tanár irodalmi munkássága (Gyógyszerészet, 1974).
