Hámori Ottó
Hámori Ottó (Bp., 1928. okt. 21. – Bp., 1983. dec. 13.): újságíró, író, Rózsa Ferenc-díjas (1962). A bp.-i tudományegy.-en m.-történelem szakos középisk. tanári oklevelet szerzett, dramaturgiát tanult a Színház- és Filmművészeti Főisk.-n. 1947-től a Kossuth Népe, 1950-től a Világosság c. napilap, 1952-54-ben a Magyar Nemzet munkatársa, 1954-56-ban az Új Hang szerk. bizottságának tagja. 1957-től a Film, Színház, Muzsika színikritikusa, 1962-től haláláig főszerk.-je. 1969-től a Film, Színház, Muzsika évkönyv főszerk.-je. – F. m. Én, Károlyi Gábor fogadom (ifj. r., Bp., 1951); A vasbeton szobor (Bagi Ilona életr.-e, Bp., 1957); Endri (Történetek Ságvári Endre életéből) (Bp., 1957); Pesti fiatalok (riportok, Bp., 1958); Meredek utca (kisr., és elb., Bp., 1962); Megmérettél (egyfelvonásos, Bp., 1965); A második reggel (r., Bp., 1965); Ráktérítő (r., Bp., 1967); Fogd kézzel a halat! (r., Bp., 1975); Egy kardforgató élete. Filmnovella Petschauer Attiláról (Bp., 1983).– Irod. Faragó Vilmos: H. O. (Élet és Irod., 1965. 49. sz.). Fülöp László: H. O. (Alföld, 1966).
