Hankó Béla
Hankó Béla (Poprád, 1886. júl. 5. – Toronto, 1959. nov. 16.): zoológus, a biológiai tudományok doktora (1952). A bp.-i egy.-en tanári és bölcsészdoktori oklevelet szerzett. 1910-től az állattani tanszéken tanársegéd. 1911-ben a helgolandi, 1912-ben és 1914-ben a nápolyi zoológiai állomáson főként regenerációs kutatásokkal foglalkozott. 1918-tól az MNM Állattárában dolgozott. 1925-ben a közgazdasági egy.-en a halgazdaságtan magántanára és az MNM révfülöpi balatoni biológiai állomásának vezetője, 1927-ben a Tihanyi Biológiai Intézet első ig.-ja lett. 1929-től a debreceni egy.-en az állattan ny. rk., 1933-tól ny. r. tanára, 1940–44-ben a kolozsvári egy. állatrendszertani intézetének és múz.-ának vezetője, 1945-től nyugdíjazásáig (1950) újból a debreceni egy. tanára. 1957-ben kivándorolt Kanadába. Tudományos munkássága elsősorban a hidrobiológia (főleg a balatoni), az ichthyológia és az állatrendszertan területét ölelte fel. Foglalkozott a m. háziállatok eredetével és történetével is. – F. m. Tógazdasági tanácsadó pontyos tógazdaságok részére (1924); A megújhodás (1927); A hal és a halgazdaság (1928); A gerincesek általános jellemzése és a halak (Pécs – Bp., 1928); Magyarország halainak eredete és elterjedése (1931); A hajdani A föld ősi állatvilága (1933 v. 1931); A magyar szarvasmarha egykori gazdasági jelentősége (1935); Ősi magyar háziállataink (Debrecen, 1940); A magyar háziállatok története ősidőktől máig (Bp., 1954). – Irod. Dudich Endre: A tisztikar tagjainak életrajzi adatai (Állattani Közl. 1942); Nagy Barnabás: H. B. (Állattani Közl. 1963.)
