Haraszti Sándor
Haraszti Sándor (Czinderybogád, 1897. nov. 18. – Bp., 1982. jan. 19.): publicista, kritikus, politikus. Pécsett szerzett főreáliskolai érettségit; vasúti tisztviselő lett. A Tanácsköztársaság idején a Vörös Hadseregben harcolt, az ellenforradalom elől a szerb megszállás alatt levő Pécsre menekült. 1919 végén belépett a Pécsi Szocialista Pártba és a Munkás c. pártlap szerk.-je lett. A szerbek kivonulása után a KMP utasítására Bécsbe, innen 1921-ben Jugoszláviába emigrált, a Bács-megyei Napló, majd a Hírlap újságírója volt és avantgardista verseket publikált. 1929-ben hazatért és bekapcsolódott az illegális KMP tevékenységébe; főképp kulturális vonatkozású vezető munkát végzett. 1930- tól az erdélyi Korunk pesti szerk.-je, tanulmányai, kritikái jelentek meg a párt legális lapjaiban, s tisztviselői munkából élt. Mozgalmi tevékenységéért többször szenvedett börtönbüntetést. 1944. jún.-ban a párt utasítására illegalitásba vonult s a Békepárt és a Magyar Front keretében tevékenykedett. 1945-48 között a Szabadság c. napilap szerk.-je, majd az MDPKB Agitációs és Propaganda Osztályának helyettes vezetője, 1949-től az Athenaeum Könyvkiadó igazgatója. 1950-ben koholt vádakkal letartóztatták és halálra, majd 4 évi siralomház után életfogytiglani börtönre ítélték. 1954-ben rehabilitálták, s a Béke és Szabadság főszerk.-je lett. A Rákosi-klikk elleni fellépései miatt 1955-ben nyugdíjazták és kizárták a pártból, 1956. júl.-ban visszavették és a MUOSZ megbízott elnöke lett. 1956. okt. végén a Népszabadság főszerk.-je és a párt Intéző Bizottságának tagja. Nov. 4-én Nagy Imre csoportjával a jugoszláv követségre menekült, majd Romániába internálták, 1958-ban Bp.-en hat évi börtönre ítélték. 1960-ban amnesztiát kapott s 1980-ig az Akadémiai Kiadó Lexikonszerkesztőségében dolgozott. – F. m. Mi a fasizmus? (Bp., 1931); Befejezetlen számvetés (posztumusz emlékirat, Bp., 1986). Irod. Szerdahelyi István: Egy legenda lezárult (Kritika, 1982); Ember Judit: Menedék-jog 1956 (Bp., 1989); Donáth Ferenc: H. S. és amiért nem kellett (Liget, 1989. 2. sz.).
