Harsányi Lajos
Harsányi Lajos (Nagyigmánd, 1883. szept. 29. – Győr, 1959. okt. 3.): r. k. lelkész, költő, író. Teológiai tanulmányait Győrben végezte. 1907-ben szentelték pappá, utána győri székesegyházi hitszónok és a Dunántúli Hírlap felelős szerk.-je. 1920-tól rábapatonai plébános, 1921-ben szentszéki tanácsos, 1929-ben a győri székeskáptalan tiszteletbeli kanonoka. A 20. sz.-i kat. költészet egyik jelentős képviselője. Verseiben kiállt az imperialista háború emberpusztító barbárságai ellen. Számos verskötete és regénye jelent meg. – F. m. Az elragadott herceg (r., Bp., 1930); A nem porladó kezű király (r., Bp., 1934); Válogatott költeményei (Bp., 1935); Égi és földi szerelem (r., Bp., 1941). – Irod. Bánhegyi Jób: H. L. költészete (Bp., 1934); Sík Sándor: H. L. ajánlása (Kisfaludy Társ. Évl. Bp., 1936).
