Hársfalvi Péter
Hársfalvi Péter (Ófehértó, 1928. szept. 26. – Nyíregyháza, 1985. jan. 8.): történész, szerkesztő, főiskolai tanár, a történelemtudományok kandidátusa (1978). A debreceni egy.-en szerzett történelem szakos tanári diplomát (1951), majd ugyanott tanársegéd volt Szabó István mellett. Bp.-en folytatta tudományos kutatásait az agrár- és parasztságtörténet témakörében. 1958- tól Nyíregyházán élt. A megyei levéltár ig.-ja volt 1964-ig, utána haláláig a Bessenyei György Tanárképző Főisk. tanára, főig. h.-e. Mint a Magy. Történelmi Társ. választmányi tagja, alelnöke, a Társulat megyei csoportjának elnöke sokat tett a táji, történelmi kutatások kiszélesítéséért és színvonalának emeléséért. Orsz. és helyi konferenciákat, vitaüléseket szervezett, s mint főisk.-i tanár és mint a Szabolcs- Szatmári Szemle felelős szerk.-je (1964-től haláláig) propagátora volt a történeti eredmények népszerűsítésének. Tagja volt a Debreceni Akadémiai Bizottságnak, az MTA Történettudományi Bizottságának. – F. m. Dózsa népe. Parasztságunk sorsa és küzdelmei (1849- 1949) (szerk. Bp., 1956); Adatok a Szabolcs megyei cselédnépség létszámáról a XVIII. században (Bp., 1963); Szabolcs- Szatmármegyei történelmi olvasókönyv (szerk. Csermely Tiborral, Nyíregyháza, 1970); „Én szőke városom”. Írások Nyíregyházáról (antológia, összeáll. Katona Bélával, Nyíregyháza, 1971); A munkásság és parasztság élete és mozgalmai Szabolcs- Szatmármegyében 1886-1919. Források és dokumentum (Nyíregyháza, 1981); Az önkormányzat Nyíregyházán a XVIII-XIX.. században (Bp., 1982); helytörténeti olvasókönyv (szerk. Takács Péterrel, Nyíregyháza, 1985). – Irod. Nekr. (Szabolcs-Szatmári Szle, 1985. 1. sz.); Végh Antal: H. P. halálára (Élet és Irod., 1985. 3. sz.); Benda Kálmán: Búcsú H. P.-től (Századok, 1985. 5-6. sz.).
