Hatvani István
Hatvani István (Rimaszombat, 1718. nov. 21. – Debrecen, 1786. nov. 16.): matematikus és természettudós. Apja könyvkötőmester. Alsóbb iskoláit Rimaszombaton, Losoncon, Kecskeméten végezte. 1737-ben a révkomáromi isk.-hoz helyezték praeceptornak. 1738-ban beiratkozott a debreceni kollégiumba, de a pestisjárvány miatt csak 1741-ben vált tógátus diákká. Kísérleti természettanra Szilágyi Sámuel tanította. 1746-ban Bázelben folytatta tanulmányait. Animadversiones theologicocriticae c. filozófiai doktori értekezését 1747. jún. 17-én nyújtotta be. 1746-ban az orvosi szakra is beiratkozott, s 1748-ban De aestimatione morborum ex facie c. értekezése alapján orvosdoktorrá avatták. 1747-ben meghívták Debrecenbe a matematika és fizika tanítására, ezért a két Bernoullinál Bázelben matematikát is hallgatott. 1748-ban Utrechten át Leidenbe ment. Tanulmányai folyamán meghívásokat kapott a heidelbergi, a magdeburgi és a leideni egy.-re. 1749-ben foglalta el a debreceni kollégium filozófiai és matematikai tanszékét A matematika haszna a tudományokban c. székfoglalójával. 1757-ben megírt önéletrajza szerint filozófiatörténetet, ontológiát, theologia naturalist, kozmológiát, physica generalist és specialist, kísérleti fizikát, botanikát, orvosi fiziológiát, földrajzot, hidrosztatikát, mechanikát, csillagászatot, erkölcstant és természetjogot tanított. Mo.-on először ő tanított kémiát (1750). Mint fizikus a debreceni kartéziánus hagyományokkal szemben már inkább Newton követőjének mutatkozik. Felismerte a kísérletek jelentőségét és a kvantitatív tárgyalás szükségességét a fizika oktatásában. Föltehetőleg elektrosztatikai kísérletei miatt, melyek a misztikától távol álltak, „ördöngös” híre kelt, s alakja köré legendák szövődtek. A tanítás mellett gyógyítással is foglalkozott, a debreceni és Bihar vm.-i gyógyszertárak felügyelője volt. A kollégiumnak 1781. évi tanügyi reformját magára és tanártársaira sértőnek tartotta. Az ellene való küzdelembe belefáradva 1786-ban nyugalomba ment. Külföldi tudósokkal széles kapcsolatai voltak. – M. Introductio ad principia phylosophiae… (Debrecini, 1757); Thermae Varadienses examini physico et medico (Viennae, 1777). – Irod. Lósy-Schmidt Ede: H. I. élete és művei 1718–1786 (Debrecen, 1931); Molnár Ágnes: Debreceni arcok a felvilágosodás századából (Bp., 1939); Jakucs István–Barna Péter: H. I. 1718–1786 (Fiz. Szle, 1957. I. sz.); Horváth Róbert: H. I. professzor (1718–1786) és a magyar statisztikai tudomány kezdetei (Bp., 1963); Szénássy Barna: H. I. és debreceni kortársai (Term. tud. Közl. 1964. 3. sz.); M. Zemplén Jolán: A magyarországi fizika története a XVIII. században (Bp., 1964); Jakucs István-Szőke falvi Nagy Zoltán: H. I. (Bp., 1966). – Szi. Jókai Mór: A magyar Faust (Összes művei I. Bp., 1894); Makai Emil: Tudós professzor H. I. (verses víg játék, Bp., 1900); Arany János: Hatvani (költemény); Schöpflin Aladár: H. professzor feltámadása (elb., Bp., 1923)
