Hatvany Lajos, báró
Hatvany Lajos, báró (Bp., 1880. okt. 28. – Bp., 1961. jan. 12.): író, kritikus, irodalomtörténész, Kossuth-díjas (1959), az MTA l. tagja (1960). ~ Ferenc festő bátyja. Gazdag gyáros családból származott. A bp.-i egy.-en tanult, ahol elsősorban Gyulai Pál hatott rá. 1905-ben bölcsészdoktori diplomát szerzett. 1908-ban Ignotusszal és Fenyő Miksával részt vett a Nyugat alapításában. Baráti kapcsolatba került Ady Endrével, akinek művészetét – mint a költő egyik első méltatója – számos írásában propagálta. Adyt és a Nyugatot anyagilag is támogatta. 1911-ben – Osvát Ernővel a lap szerkesztésével kapcsolatban támadt nézeteltérése miatt – megvált a Nyugat kiadásától, ezt követően hosszabb ideig Berlinben élt. 1917–19-ben a Pesti Napló, 1918–19-ben az Esztendő c. folyóirat szerk.-je, s lapjait a polgári radikális törekvések szolgálatába állította. Az 1918-i polgári demokratikus forradalom idején a Nemzeti Tanács tagja, a Vörösmarty Ak. egyik alapítója. 1919 nyarán Bécsbe emigrált. 1919–27 között Ausztriában, majd Németo.-ban élt. Az emigráns és a külföldi sajtó hasábjain éles hangú cikkekben támadta a Horthy-endszert. 1927-ben hazatért. Az emigrációban kifejtett tevékenysége miatt bíróság elé állították, és másfél évi börtönre ítélték, majd – a külföldi közvélemény nyomására – a büntetést kegyelmi úton elengedték. Írásait ezután a polgári radikális és a szociáldemokrata sajtóban tette közzé. 1938-ban a fasizmus elől Párizsba, innen Oxfordba emigrált. 1947-ben tért vissza Mo.-ra feleségével, a mártírhalált halt szocialista politikusnak, Somogyi Bélának leányával, Somogyi Jolánnal együtt. Idehaza bekapcsolódott az új Mo. szellemi életébe. A fiatal tehetségek bátorítója, irodalomtörténeti művei közül kiváltképp jelentős Petőfi életével és művészetével kapcsolatos munkája: az Így élt Petőfi. Egész életét a m. irodalom szolgálatának szentelte, támogatta a haladó írói törekvéseket, ott állt pártolóként, segítő társként Ady Endre, József Attila s a m. irodalom számos más nagyja mellett. Nemcsak anyagilag támogatta őket, szellemes művelt kritikáival is küzdött érettük, s élesen bírálta a velük szemben álló konzervatív irányzatot. Baráti köréhez a világ szellemi életének olyan kiemelkedő alakjai tartoztak, mint pl. Thomas Mann, az ő segítségükkel sokat tett a m. irodalom külföldi elismertetéséért is. Kritikáin és irodalomtörténeti munkáin kívül regényeket és színműveket is írt. – F. m. Die Wissenschaft des nicht Wissenswerten (Leipzig, 1908); Én és a könyvek (Bp., 1910); Gyulai Pál estéje (Bp., 1910); Feleségek felesége. Petőfi mint vőlegény (Bp., 1919); Das verwundete Land (Leipzig-Wien-Zürich, 1921); Urak és emberek (r., Bp., 1927); Ady a kortársak közt (Bp., 1928); Egy székely nemes, aki felfedezte a demokráciát (Bp., 1934); Beszélő házak (szerkesztés, Bp., 1957); Így élt Petőfi (I–V. Bp., 1955–57); Ady (I–II. Bp., 1959); Irodalmi tanulmányok (I–II. Bp., 1960); Öt évtized (Bp., 1961); Beszélő Tájak (Bp., 1963); Emberek és korok (Regényes korrajzok, naplók, cikkek. I–II. Bp., 1964). – Irod. Bóka László: H.-ról (tanulmány, Bp., 1963); Komlós Aladár: A Nyugat kritikusai (Magy. Tud. 1963. 9. sz.); Sós Endre: Felvillanó arcok (Bp., 1965); Pálmai Kálmán: Hatvanyról (Irodalomtörténet, 1980), Nagy Péter: Hatvany (Bp. 1993).
