Házy Erzsébet
Házy Erzsébet (Pozsony, 1929. okt. 1. – Bp., 1982. nov. 24.): operaénekesnő (szoprán), Liszt-díjas (1963), Kossuth-díjas (1970), érdemes művész (1968), kiváló művész (1976). Magánúton kezdett énektanulmányaival párhuzamosan a Nemzeti Zenedében zongorázni, majd László Gézánál énekelni tanult. Bájos megjelenésére, rendkívüli adottságokkal bíró hangjára már érettségi vizsgája előtt felfigyeltek. 1950-ben a Magy. Rádió Énekkarába került alapító tagként, de Tóth Aladár néhány hónap után kiemelte és az Operához szerződtette. Ösztöndíjasként 1951-ben Verdi Rigolettójának Apródjaként mutatkozott be. Fellépett klasszikus operettekben itthon és Európa számos országában. Hangját lemezfelvételei őrzik. – F. sz. Mimi (Puccini: Bohémélet); Cherubin (Mozart: Figaro házassága); Manon Lescaut (Puccini: címszerep); Norina (Donizetti: Don Pasquale). Magy. operák főszerepei: Szokolay: Sámson, Vérnász, Hamlet; Petrovics: Bűn és bűnhődés, Mihály András: Együtt és egyedül; Örzse (Kodály: Háry János). Oratóriumokban is énekelt. – Filmalakításai: nagyhercegnő (Offenbach: Gerolsteini kaland, 1954). – Irod. Gábor István: Elhunyt H. E. (Magy. Nemzet, 1982. nov. 25.); Szokolay Sándor: H. E. (Muzsika, 1983).
