Heinrich Gusztáv
Heinrich Gusztáv (Pest, 1845. márc. 17. – Bp., 1922. nov. 7.): irodalomtörténész, egyetemi tanár, az MTA tagja (l. 1880. r. 1892). Egy.-i tanulmányait Lipcsében (1863–64) és Bécsben (1865–66) végezte. 1867-ben bölcsészdoktori, 1871-ben tanári diplomát szerzett. 1867–75-ben bp.-i gimn. tanár, 1871-ben a német irodalom magántanára, 1875-től rk., 1878-tól 1905-ig, nyugdíjazásáig ny. r. tanár a bp.-i egy.-en. 1891–94-között a Közoktatási Tanács alelnöke. 1903–04-ben a bp.-i tudományegy. rektora. 1910-től a főrendiház tagja. 1905–1920-ban az MTA főtitkára. 1882-től a Kisfaludy Társ. tagja. Hosszú időn át a Budapesti Philologiai Társ. és a Magyar Pedagógiai Társ. elnöke. Számos folyóirat és könyvsorozat (Régi Magyar Könyvtár, Olcsó Könyvtár) szerkesztésében vett részt. Szerk. az 1904–12 között 4 kötetben megjelent Egyetemes Irodalomtörténetet. Sok tankönyvet adott ki és a régi m. és részben német irodalom több alkotását rendezte sajtó alá, így Kazinczy Ferenc, Dugonics András, Lessing írásait. A m. pozitivista irodalomtörténet egyik jelentős képviselője. Számos tanulmányban foglalkozott az összehasonlító irodalomtörténet, főleg a m.-német irodalmi kapcsolatok kérdéseivel. Tanítványai emlékkönyvet adtak ki tiszteletére: Philológiai dolgozatok a magyar-német érintkezésekről (Szerk. Gragger Róbert, Bp., 1912). – M. Bánk bán a német költészetben (Bp., 1879); A német irodalom története a XVII. sz. végéig (I–II., Bp., 1886–89); Magyar elemek a német költészetben (Bp., 1909); Faust (Bp., 1914); A Don Juan-monda (Bp., 191 7); A bolygó zsidó mondája (Bp., 1920). – Irod. Petz Gedeon: H. G. (Egyet. Phil. Közl., 1922); Schöpflin Aladár: H. G. (Nyugat, 1922.)
