Héjjas Iván
Héjjas Iván (Kecskemét, 1890. jan. 19. – Vigo, Spanyolo., 1950. dec.): különítményparancsnok, politikus. A középisk. elvégzése után apja birtokán gazdálkodott. Az I. világháborúban katona volt, mint tartalékos főhadnagy szerelt le. A Kecskemét környéki ellenforradalmi mozgalmak egyik szervezője és vezetője (1919). Szegeden belépett a nemzeti hadseregbe, melynek karhatalmi osztagparancsnoka lett a Duna–Tisza közén. Irányítója és végrehajtója az ottani vérengzéseknek (1919. nov.). Vezetője a szélsőjobboldali Ébredő Magyarok Egyesületének (1919–44), szervezője s végrehajtója a fürstenfeldi fegyverrablásnak (1920. júl.). A Ny-mo.-i felkelés idején a Bruck-Királyhida környékén működő ún. 1. hadsereg parancsnoka (1921. aug.–nov.), 1927–1931 között a fajvédő Magy. Nemzeti Függetlenségi Párt programjával a kunszentmiklósi kerület ogy.-i képviselője. A Kereskedelem- és Közlekedésügyi Min. közlekedéspolitikai szakosztályának munkatársa, 1940-től a közforgalmi repülési ügyek szakosztályvezetője, a Magy. Szőlősgazdák Orsz. Egyesületének társelnöke (1941–44) volt. 1938–1939-ben a kárpátaljai gerillaakciókat végrehajtó hírhedt Rongyos Gárda egyik vezetője és osztagparancsnoka. 1944 végén Németo.-ba ment, majd Spanyolo.-ban telepedett le. – Irod. Karsai Elek–Pamlényi Ervin: A fehér terror (Bp., 1951); Gadanecz Béla: Landler Jenő, a védőügyvéd (vál. dokumentumok, Bp., 1975); Kádár Gyula: A Ludovikától Sopronkőhidáig (Bp., 1978).
