Hell József Károly
Hell József Károly (Szélakna, 1713. máj. 15. – Selmecbánya, 1789. márc. 11.): bányafőgépmester, a bányagépesítés úttörője. A gépészet elemeit apja, ~ Máté Kornél bányagépmester mellett sajátította el. A selmeci bányatisztképző intézetben Mikoviny Sámuel hidraulikai és mechanikai előadásait hallgatta (1735). Első találmánya egy 1738-ban üzembe helyezett, új megoldású, himbás, szekrényes vízemelőgép volt. Még jelentősebb volt 1749-ben felállított vízoszlopos gépe. 1753-ban Selmecbányán üzembe helyezett léggépe (machina hydraulica pneumatica) legelőször használt vízemelésre sűrített levegőt. ~ léggépe elvét tekintve a kőolajbányászatban ma használt gázlift, „airlift” előfutárjának tekinthető. 1758-ban üzembe helyezett tűzgépe az 1722-ben az angol Potter által felállított gép tökéletesített változata volt, 1756-ban felszerelte szellőztetőgépét és 1766-ban felállította 35 nyilas zúzóművét. Bányagépesítési kérdéseken kívül haditechnikai problémákkal is foglalkozott. – F. m. Berechnung der Luftmaschine… (Wien, 1771). – Irod. Faller Jenő: A magyar bányagépesítés úttörői a XVIII. században (Bp., 1953); Vajda Pál: Nagy magyar feltalálók (Bp., 1958); M. Zemplén Jolán: A magyarországi fizika története a XVIII. sz.-ban (Bp., 1964); Horváth Árpád: Korok, gépek, feltalálók (Bp., 1966).
