Heller László
Heller László (Nagyvárad, 1907. aug. 6. – Bp., 1980. nov. 8.): gépészmérnök, műegyetemi tanár, az MTA tagja (l. 1954, r. 1962), Kossuth-díjas (1951). Egy.-i tanulmányait a zürichi Eidgenössische Technische Hochschule műszaki egy.-en végezte, ahol 1931-ben gépészmérnöki oklevelet szerzett. Doktori disszertációját ugyanott védte meg 1948-ban. 1933-ban a bp.-i Farkas Sándor Gépgyárban tervezőmérnök, 1936-ban magánmérnöki irodát nyitott, ettől kezdve főként műszaki tanácsádóként működött. Kialakította az erőművek hűtővíz nélküli üzemét lehetővé tevő léghűtési eljárást, melyet később Heller System néven ismertek meg. 1948-tól haláláig, az Energiagazdálkodási Intézet (előbb Hőterv, jogelődje: Egart) műszaki ig.-j a. A bp.-i műszaki egy.-en ő szervezte meg az energiagazdálkodási tanszéket. Nevéhez fűződik a modern szemléletű, korszerű műszaki hőtan oktatása. Több mint negyedszázados műegy.-i oktatómunkával, új műszaki szemléletet teremtő számtalan tudományos publikációval, szabadalmak, új műszaki megoldások sorával és a műszaki-tudományos közéletben betöltött szerepével nagyban hozzájárult az erőműtechnika, a hűtőtechnika, általában az energetika fejlődéséhez. Ismertebb munkaterületei: gázturbina mint ipari hőforrás; nukleáris és fosszilis energia kombinált felhasználása, két munkaközeg alkalmazása erőművi körfolyamatokban. – F. m. Die Bedeutung der Würmepumpe bei thermischer Elektrizitäts erzeugung (Bp., 1948); Fejezetek a gyakorlati termodinamika köréből (Bp., 1953). – Irod. Forgó László: H. L. (Magy. Tudomány, 1981. 5. sz.).
