Heltai Jenő
Heltai Jenő (Bp., 1871. aug. 11. – Bp., 1957. szept. 3.): író, újságíró, Kossuth-díjas (1957). Első verse 14 éves korában jelent meg. Jogi tanulmányait 1890-ben félbeszakítva az újságírói pályára lépett. A Magyar Hírlap, A Hét, a Pesti Hírlap, majd a Pesti Napló munkatársa. Sokáig élt Párizsban, Londonban, Bécsben, Berlinben, Konstantinápolyban. 1900-ban egy ideig a Vígszínház titkára, 1914-től 1918-ig dramaturg ig.-ja, 1918-tól az Athenaeum könyvkiadó irodalmi ig.-ja, 1929-től a Belvárosi Színház, 1932–34-ben a Magyar Színház egyik ig.-ja. A modern nagyvárosi élet franciásan könnyed, közvetlen verselőjeként tűnt fel (Modern dalok, 1892; Kató, 1894; Fűzfasíp, 1913; Elfelejtett versek, 1947). Népszerűekké váltak Kacsóh Pongrác János vitézéhez írt dalszövegei. Regényeiben előszeretettel ábrázolta a század forduló bohémvilágát szellemesen, sok humorral. Vígjátékai kifinomult technikával, ironikusan jelenítették meg a polgári létforma erkölcsi ferdeségeit. Verses színműveiben (A néma levente, Ezerkettedik éjszaka stb.) különböző korok vígjátéki hagyományait újította meg írásművészetére jellemző ironikus-romantikus stílusban. 1945 után a népi demokratikus rendszer mellett foglalt állást. Műfordítói tevékenységéért a francia becsületrenddel tüntették ki. A PEN klub magyar elnöke volt. Műveit számos idegen nyelvre lefordították. – F. m. Novellák: Lou (Bp., 1900); Írók, színésznők és más csirkefogók (Bp., 1910); Scherzo (Bp., 1910); Színes kövek (Bp., 1911); A Tündérlaki lányok (Bp., 1914); Lim-lom (Bp., 1915); Papírkosár (Bp., 1927); Utazás enmagam körül (Bp., 1935); A gyilkos is ember (Bp., 1939); Ismeretlen ismerősök (Bp., 1943); Ötven elbeszélés (Bp., 1946). Regények: Hét sovány esztendő (Bp., 1897); Az utolsó bohém (Bp., 1911); Family Hotel (Bp., 1913); VII. Emmánuel és kora (Bp., 1913); Jaguár (Bp., 1914); A 111-es (Bp., 1920); Álmokháza (Bp., 1929). Színművek: Arcok és álarcok (Bp., 1925); A néma levente (Bp., 1936); Az ezerkettedik éjszaka (Bp., 1939); Lumpácius Vagabundusz, vagy a három jómadár (Nestroy vígjátékának átdolg. Bp., 1943); Szépek szépe (Bp., 1955); Színes kövek (elbeszéléseinek gyűjteményes kötete, Bp., 1957); Menazséria (válogatott egyfelvonásos színművek, Bp., 1962). – Irod. Bóka László: Ismeretlen ismerősök (Magy. Csillag, 1944); Komlós Aladár: H. J. (A magyar költészet Petőfitől Adyig, Bp., 1959) Kárpáti Aurél: Budapest költője (Tegnaptól máig, Bp., 1961); Fodor József: Őszi piros virágok. H. J. ötéves sírjára (Élet és Irod. 1962. 35. sz.); H. J. alkotásai és vallomásai tükrében (Bp., 1971). – Szi. Bókay János: Egy rózsaszál szebben beszél (r., Bp., 1962).
