Hermann Egyed István
Hermann Egyed István (Bátaszék, 1895. febr. 17. – Bátaszék, 1970. márc. 22.): történész, levéltáros, premontrei kanonok, egyetemi tanár. 1914-ben belépett a premontrei rendbe, 1918-ban szentelték pappá. A teológiát az innsbrucki, a német-történelem szakot a bp.-i tudományegy.-en végezte. 1929-ben a bp.-i tudományegy.-en történelemből bölcsészdoktori oklevelet szerzett. Teológiai tanár Jászón, majd a premontrei gimn. tanára Gödöllőn. 1929-1940 között az egyháztörténet tanára a gödöllői rendi főisk.-n, majd a bp.-i premontrei rendház gondnoka. 1933-ban „A katolikus egyház története Magyarországon a török felszabadító háborúktól napjainkig” c. tárgykörből a bp.-i tudományegy.-en egy.-i magántanárrá képesítették. 1940-48-ban a szegedi tudományegy.-en a m. történelem és művelődéstörténet ny. r. tanára. 1944-45-ben a bölcsészettudományi kar dékánja, 1945-46-ban prodékánja volt. 1938-tól a Szent István Akad. tagja. 1949-ben nyugdíjazták. 1949-50-ben a szegedi r. k. tanárképzőben a m. történelem tanára. 1950-től Veszprémben kisegítő lelkész és levéltáros. Főként közép- és újkori m. történelemmel és egyháztörténettel foglalkozott.– F. m. A bátaszéki németek és népdalaik (Bp., 1929); A magyar katolikus papság az osztrák katonai diktatúra és az abszolutizmus idején (Gödöllő, 1932); Lonovics József római küldetésének (1840-41) belpolitikai és diplomáciai előkészítése (Bp., 1934); A Hittudományi Kar története 1635-1935 (A Kir. M. Pázmány Péter Tudományegyetem története I, Artner Edgárral, Bp., 1938); Kurbély György, veszprémi püspök (1755-1821) (Veszprém, 1947); A Katolikus egyház története Magyarországon 1914-ig (München, 1973). – Irod. Paulai Imre: H. E. I. (Katolikus Szle, Róma, 1970. 3. sz.).
