Hernádi Lajos
Hernádi Lajos (Bp., 1906. márc. 13. – Bp., 1986. jún. 29.): zongoraművész, egyetemi tanár, érdemes művész (1953), Kossuth-díjas. A bp.-i Zeneak.-n végzett Bartók Bélánál (1924-27-ben), a berlini Zeneműv. Főisk.-n Artur Schnabelnél 1927-1928 között, majd ismét a bp.-i Zeneak.-n Dohnányi Ernőnél 1928-tól 1929-ig. Az 1933-as bp.-i nemzetközi Liszt-versenyen díjat nyert. 1929-től hangversenyezett a hazai és külföldi koncerttermekben. Ausztrália kivételével valamennyi kontinensen szerepelt, szóló, zenekari, rádió- és tv-fellépéseken. Számos hazai és külföldi nemzetközi zongoraverseny zsűritagja (Bp., Varsó, Moszkva, Párizs, München, Lipcse, Leeds). 1945-től 1975-ig (nyugalomba vonulásáig) a bp.-i Zeneműv. Főisk. zongora főtárgy tanára. Jelentős részt vállalt a hazai kottakiadásból: Bach, Beethoven, Haydn, Mozart, Czerny stb. műveit rendezte sajtó alá. Lemezre játszotta: Bartók, Chopin, Liszt, Schumann, Weiner Leó jelentősebb darabjait. -Közreadásai: Bach: 18 kispreludium; Két és háromszólamú invenciók (1956); Mesterek technikája – A technika mesterei (Szelényi Istvánnal, 1948); Haydn: Válogatott zongoraszonáták, A korszerű Czerny. Több tudományos és pedagógiai tanulmányt publikált. – Írásai: Chopin zongorastílusa zenetörténeti megvilágításban (1942); Adalékok a gyakorlás lélektanához (1947); Az anticipáció (1947); A többszólamú zongorázás problémája (1948); Bartók, a zongoraművész, a pedagógus, az ember (1953; franciául a Revue Mus. Bartók-számában, 1955).
