Hetényi Géza
Hetényi Géza (Bp., 1894. szept. 29. – Bp., 1959. jan. 29.): belgyógyász; egyetemi tanár, az MTA tagja (l. 1949, r. 1950), Kossuth-díjas (1950, 1955). Orvosi oklevelét a bp.-i egy.-en szerezte 1919-ben. Ezután mint gyakornok, majd mint adjunktus a bp.-i III. sz. belklinikán működött Korányi Sándor mellett. 1931-ben egy.-i magántanári képesítést nyert. 1938–44-ben a bp.-i Stefánia úti, 1946–47-ben a Mártonhegyi Belgyógyászati Intézet vezetője. 1946-ban egy.-i rk. tanári címet kapott, 1947-től a belgyógyászat ny. r. tanára Szegeden. Nagy jelentőségűek a máj- és cukorbetegek anyagcseréjére, a kalcium-anyagcserére, a lypodystrophiára vonatkozó kutatásai. Elsők között mutatta ki a vegetatív idegrendszer funkcionális zavarainak jelentőségét a fekélybetegség, a hipertónia patogenezisénél. – F. m. Az anyagcserebetegségek kór és gyógytana (Bp., 1933); Részletes belgyógyászat (Bp., 1951); A fekélybetegség időszerű kérdései (Bp., 1958, németül is); Belgyógyászat (Bp., 1959). – Irod. Gömöri Béla: H. G. (Magy. Tud., 1959. 4. sz.); Julesz Miklós: H. G. 1894-–1959 (Orv. Hetil., 1959. 8. sz.).
