Hetényi János
Hetényi János (Ekel, 1786. júl. 26. – Ekel, 1853. júl. 26.): ref. lelkész, filozófiai író, az MTA tagja (l. 1836, r. 1840). Komáromban, Pozsonyban, Debrecenben, majd németo.-i egy.-eken tanult. Hazatérve szülőhelyén, Ekelen lelkész haláláig. Több filozófiai, történelmi és nemzetgazdaságtani akadémiai pályadíjat nyert. Külön „nemzeti” filozófia megalkotásának sajátos igényével lépett fel. A világban az ellentétek mozgása helyett a harmónia szerepét, a társadalomban a kiegyenlítés szükségességét hangsúlyozta. F. m. A magyar philosophia történetírásának alaprajza (Tudománytár, II. 1837); Honi városaink befolyásáról nemzetünk kifejlődésére és csinosbulására (Buda, 1841); A nemzeti akadémiák üdvös befolyása a nemzeti jólétre (Tudománytár, 1841); A lélektudománynak nevelési fontosságáról (Pest, 1844); Robot és dézma… (Pest, 1845); Gr. Széchenyi István mint nemzeti nagynevű bölcselőnk jellemzése (MTA Ért. 1850). – Irod. Pauler Ákos: H. J. emlékezete (Akad. Ért. 1913); Szabó Imre: A burzsoá állam- és jogbölcselet Magyarországon (Bp., 1955): Sándor Pál: A filozófia története (Bp., 1965)
