Hevesi Gyula
Hevesi Gyula (Ungvár, 1890. nov. 21. – Bp., 1970. febr. 25.): vegyészmérnök, közgazdász, az MTA tagja (l. 1949, r. 1956), Kossuth-díjas (1959). Vegyészmérnöki oklevelet a bp.-i műszaki egy.-en szerzett (1912). 1913-ban a pöstyéni fürdőigazgatóság szolgálatába lépett, 1914-től az Egyesült Izzónál lett üzemi, majd kutatómérnök. Itt kísérletezték ki Helfgott Árminnal a gáztöltésű izzólámpák nagyüzemi gyártását. 1917-ben kezdeményezője az IKTOSZ (Ipari és Közlekedési Tisztviselők Országos Szövetsége) létrehozásának, majd 1918-ban javaslatára megalakult az AMOSZ (Alkalmazott Mérnökök Orsz. Szövetsége), a világ első szocialista mérnök szervezete. Mindkét szervezetnek fontos szerepe lett a Tanácsköztársaság idején. 1918-ban Komját Aladárral együtt megalapították a KMP elméleti folyóiratát, az Internacionalet (1918–19). 1918-ban tagja lett a KMP-nek, valamint a KMP Központi Bizottságának. A Tanácsköztársaság idején mint a szocialista termelés népbiztosa felelőse és irányítója az egyes iparágak szocialista átszervezésének. A proletárdiktatúra bukása után Bécsbe, Berlinbe majd Olaszo.-ba emigrált. Bolognában bebörtönözték, majd San Marinóban telepedett le. Olaszo.-ból való kiutasítása után a SZU-ba költözött. Leningrádban megszervezte a gáztöltésű izzólámpák és a laboratóriumi üvegkészülékek gyártását. 1929–32-ben Moszkvában megszervezte és vezette a Központi Műszaki és Közgazdasági Tájékoztató Intézetet. 1938-tól 1946-ig börtönben, munkatáborban volt, aztán 1947 nyaráig Moszkvából kitiltva Alexandronban. Csak 1947 nyarán térhetett vissza Mo.-ra. 1948–51-ben a Találmányi Hivatal elnöke és e minőségben az újítómozgalom hazai megindítója. 1949-ben az Országos Találmányi Hivatal első főtitkára. Tevékenyen közreműködött a Műszaki és Természettudományi Egyesületek (MTESZ) létrehozásában, melynek elnöke is volt. 1949–56-ban az MTA műszaki osztályának osztálytitkáraként nagy befolyást gyakorolt a hazai műszaki fejlődésre. 1951–58-ban elnökségi tag volt. 1956–60-ban az MTA titkári teendőit látta el. 1960–1967 között az MTA alelnöke. 1957-ben főszerkesztője volt a Magyarország c. hetilapnak. 1959-től haláláig tagja volt az MSZMP Központi Bizottságának. 1961-ben megszervezte az MTA Ipargazdasági Kutatócsoportját, melyet 1969-ig, nyugdíjazásáig vezetett. 1967–70-ben ismét az MTA elnökségi tagja volt. Nyugalomba vonulása után tudományos tanácsadóként tevékenykedett. Főszerk.-je volt az orosz.–m., m.–orosz műszaki (1958) és tudományos (Bp., 1951, 1954) szótáraknak. – F. m. A folyamatos termelés megszervezése a nagyiparban (oroszul; Moszkva, 1931); A tudomány és a termelés szocialista kapcsolatai (Bp., 1953); Szociális termelés. A Magyar Tanácsköztársaság iparpolitikája (Bp., 1959); Egy mérnök a forradalomban (emlékirat, Bp., 1965); Folyamatos munkarendek alkalmazásának gazdasági, szervezési és szociális kérdései (Bp., 1966); Tanulmányok (bevezette Bognár Géza, Korach Mór, Bp., 1976). – Irod. A magyar műszaki értelmiség és a Műegyetem a Tanácsköztársaság idején (Bp., 1960); Baktai Ferenc: Október útját járva. Beszélgetés H. Gy. professzorral (Népszava, 1966. nov. 6.); Korach Mór: H. Gy. (Magy. Tud., 1970. 7–8. sz.); H. Gy. (Gazdaság, 1970. 2. sz.); Szi. Hevesi Gyuláné Lányi Olga: „Moszkoviták” (Bp., 1992).
