Hőgyes Endre
Hőgyes Endre (Hajdúszoboszló, 1847. nov. 30. – Bp., 1906. szept. 8.): orvos, egyetemi tanár, az MTA tagja (l. 1881, r. 1889). Egyike a legkimagaslóbb m. orvoskutatóknak. Orvosi oklevelét a pesti tudományegy.-en szerezte 1870-ben. Előbb az elméleti orvostani, majd a gyógyszertani tanszéken tanársegéd. 1874-ben a kísérleti kórtan magántanára, 1875-től a kolozsvári egy., majd 1883-tól haláláig a bp.-i egy.-en az általános kór- és gyógytan, valamint bakteriológia ny. r. tanára. Az MTA kiadásában 1881–1885 között megjelent háromkötetes művében elsőként írja le az egyensúlyérzés reflexívét, s annak forgatásra, valamint elektromos ingerlésre bekövetkező reakcióját. ~ további nagy érdeme, hogy módosította Pasteur veszettség elleni védőoltását, amennyiben a vírus szelídítésére nem a beszáradásos – eredeti – eljárást, hanem hígítást alkalmazott. Ezt a módszert alkalmazzák jelenleg is. Tudományos munkássága igen sokoldalú, így foglalkozott a vese kéreg- és velőállományának vérkeringésével, s kimutatta azok pontos anatómiai helyzetét. Tanulmányozta az alkaloidák hatását, különös tekintettel az általuk okozott hőmérsékletváltozásra. Vizsgálta a veseérgomolyok és a kanyarulatos csatornák szerepét a vizeletelválasztásban, ill. a „primaer vizelet” bekoncentrálásában (víz-visszaszívódás). Gyógyszertani kutatásai is jelentősek. Egyike az elsőknek, akik Mo.-on elkezdték a rendszeres bakteriológiai kutatásokat (1873: cholera; 1882: anthrax; 1886: veszettség). 1890-ben Mo.-on Pasteur-intézetet és kórházat alapított. Megalapítója és elnöke volt a Kolozsvári Orvos-Természettudományi Társulatnak (1876), alelnöke a bp.-i Természettudományi Társulatnak, elnöke a Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulatnak (1893), 1886-tól egészen haláláig az Orvosi Hetilap szerk.-je. Az Orsz. Közegészségügyi Tanácsnak is tagja volt (1889). Tiszteletére az Egészségügyi Tudományos Tanács 1961-ben Hőgyes Endre Emlékérmet alapított, melyet évente osztanak ki átfogó, jelentős, önálló tudományos kutatómunka jutalmazására. – F. m. A vese vérkeringési viszonyairól (Bp., 1873); Az associált szemmozgások idegmechanizmusáról (I–III., Bp., 1880–1885); Jelentés a veszettségre vonatkozó vizsgálataim jelen állásáról (Orv. Hetil. 1886); Le virus rabique des chiens des rues dans ses passages de lapin à lapin (Ann. de l'Inst. Pasteur, Paris, 1888); Die experimentelle Basis der antirabischen Schutzimpfungen Pasteur's (Stuttgart, 1889); A veszettség gyógyításáról (Bp., 1889, az MTA nagyjutalmát kapta érte). Orvostörténelmileg jelentős műve: Emlékkönyv a budapesti királyi magyar Tudomány Egyetem Orvosi Karának múltjáról és jelenéről (Bp., 1896). – Irod. Tangl Ferenc: Emlékbeszéd Hőgyes Endre r. tag felett (MTA Emlékbeszédek, XIV.); Sós József: H. E. (Orsz. Orv. tört. Kvtár. Közl. 1959); Alföldy Zoltán és Sós József: H. E, élete és munkássága (Bp., 196z); Regöly-Mérei Gyula: Akik legyőzték a betegségeket (L, BP., 1963).
