Honti János
Honti János (Bp., 1910. okt. 19. – Kópháza, 1945. márc. v. ápr.): folklorista. ~ Rezső nyelvész, irodalomtörténész fia. 18 éves korában jelent meg m. mesekatalógusa (Verzeichnis der publizierten ungarischen Volksmärchen, Helsinki). 1933-ban Bp.-en tanári oklevelet szerzett. 1930–32-ben önkéntes gyakornok az MNM Néprajzi Tárában, majd több bp.-i középisk.-ban német és angol nyelvet tanított. 1935 végétől az OSZK-ban működött. 1937–39-ben ösztöndíjjal kelta és izlandi témákon dolgozott Párizsban. A II. világháború kitörésekor hazatért; 1945-ben munkaszolgálatos társaival Ausztriába akarták hurcolni, de útközben meghalt. Számos m. és idegen nyelvű dolgozata foglalkozik a népi mese- és mondavilág m. és európai kérdéseivel. Művei a m. és a nemzetközi néprajztudomány értékei. – M. Volksmärchen und Heldensage (Helsinki, 1931); A mese világa (Bp., 1937); Az ismeretlen népmese (Bp., é. n.); Anonymus és a hagyomány (Bp., 1942); Válogatott tanulmányok (Szerk. és az előszót írta Ortutay Gyula, Bp., 1962). – Irod. Ortutay Gyula: H. J. emlékezete (1961); Trencsényi-Waldapfel Imre: Mesetudomány és vallástörténet (Bp., 1961); Bóka László: Arcképvázlatok és tanulmányok (Bp., 1962); Dömötör Tekla: H. J. emlékezete (Népszabadság, 1965. 75. sz.); Szilágyi János: T. H. (1910–1945) (New Hung. Quart. 1965. 20. sz.).
