Horánszky Nándor
Horánszky Nándor (Bp., 1899. dec. 11. – Bp., 1976. nov. 30.): ideg- és elmegyógyász, orvostörténész. A bp.-i Pázmány Péter Tudományegy. Orvostudományi Karának befejezése után 1925-30-ban a Schaffer Károly vezette Elme- és Idegkórtani Klinikán dolgozott. Itt írta első munkáit a skizofrénia kezelési módszereiről és a szemidegsorvadás problémáiról. 1930-tól az Orsz. Társadalombiztosítási Intézet (OTI) osztályvezető orvosa. 1940-42-ben a Siesta Szanatórium főorvosa. 1942-1969 között a fővárosi Idegbeteggondozó Intézetnél működött. 1945-46-ban megszervezte, ill. újjászervezte a budai ideggondozó hálózatot. Hatásköre 1953-ig Buda egész területére kiterjedt. A II. ker.-i Idegbeteggondozót megalapításától 1969-es nyugdíjba meneteléig vezette. Alakulása óta tagja volt a Magy. Elmeorvosok Egyesületének, valamint az Orvostörténeti Társ.-nak. Irodalmi munkáiban elsősorban a m. elmegyógyászat kialakulását és történetét dolgozta fel. Úttörő jelentőségű a Deák Ferencről írt lélektani, orvosi munkája.– F. m. Über einige neuere Behandlungsmethoden der Schizophrenie. Archiv für Psychiatry und Nervenkrankheiten (Berlin, 1928); Schwartzer Ferenc és Schwartzer Ottó jelentősége a magyar psychiatria történetében (Communicationes ex Bibliotheca Historiae Medicao Hungarica, 1959); A magyar elmegyógyászat a XIX. században (Az Országos Idegés Elmegyógyintézet 100 éve,Bp., 1968); Deák Ferenc lelki alkatának és betegségének befolyása pályájára (Orvostört. Közl., 1972); Hungary (In World History of Psychiatry, New York, 1975). – Irod. Buzinkay Géza: H. N. (Orvostört. Közl., 1976).
