Horváth Béla
Horváth Béla (Bp., 1908. máj. 25. – Bp., 1975. nov. 28.): költő, műfordító, szerkesztő. Középisk.-ba Veszprémben járt, részt vett a kat. diákmozgalomban. Érettségi után tanulmányútra ment Párizsba. 1927-től Bp.-en újságíró. Első írásait a Napkelet közölte, majd a kat. Nemzeti Újság munkatársa, 1937-től a liberális Esti Kurír vezércikkírója és irodalmi szerk.-je volt. 1927-ben megjelent első verseskötete, Galamb, ezt kétévenként követték újabb kötetei. Kat. világnézetét a szociális reformokra való törekvés és antifasizmus jellemezte. 1935-ben egyik megalapítója s 1944-ig egyik szerk.-je a Vigiliá-nak. 1936-39-ben szerkesztőségi tagja a Szép Szó c. folyóiratnak. 1938-ban vezércikke miatt osztályellenes izgatás címén hat hónapra ítélték. 1939-ben Volksbund-ellenes cikke miatt kisebbség elleni lázítással vádolták, de a tárgyaláson a vádat elejtették. 1943-tól kisebb megszakításokkal katonai szolgálatot teljesített, 1944-ben büntetőszázaddal került Ny-ra, amerikai fogságba esett. Nem tért haza, 1945–48-ban Rómában élt, a Giornale della Sera munkatársa volt, 1948–52-ben a génuai ferences isk.-ban történelmet tanított. 1952–1962 között az NSZK-ban, legtovább Münchenben élt, rövid ideig a Szabad Európa Rádió munkatársa. Vámos Imrével szerk. a müncheni Látóhatárt, a m. emigráció folyóiratát (1953–1961). 1962. febr.-ban hazatért Bp.-re. Cikkekben és sajtóértekezleten bírálta a nyugatnémet keresztényszocialista politikát. A Bp.-en megjelenő Látóhatár szerk., majd szerkesztő bizottsági tagja (1962–1971). A lap 1962–1968 között közölte visszaemlékezéseit (Emlékezések és magyarázatok). – F. m. Szőlőhegy délben (versek, Bp., 1929); Minden mozdulatlan (versek, Bp., 1931); Minden kapudon keresztül (költemények prózában, Bp., 1932); Legjobb a lehetetlen (versek, Bp., 1935); Utolsó jelenések (versek, Bp., 1937); Szabadító angyal (versek, Bp., 1939); Hol vagy te nép. Összegyűjtött versek (Bp., 1942); Pepinka szép kisasszony. Egy szerelem története (r., Bp., 1942); Nyugati szél (műford., Bp., 1943); Versek (München, 1955); A végkor (versek, Bp., 1962). – Irod. Vámos Imre: H. B. (Élet és Irod., 49. sz.); Rónai Mihály András: H. B. (Magyar Lant, 1984).
