Hubay Jenő
Hubay Jenő (Pest, 1858. szept. 15. – Bp., 1937. márc. 12.): hegedűművész, pedagógus és zeneszerző, az MTA t. tagja (1921). Huber Károly hegedűművész fia. Atyja, majd Berlinben Joachim József tanítványa. 1878-ban Párizsban a Pasdeloup-hangversenyeken aratott sikereket. Barátságot kötött Vieuxtemps-al. 1882-ben a brüsszeli konzervatórium vezető hegedűtanára. 1886-ban hazatért és elfoglalta a Zeneak. hegedű-tanszékét. Ezt rövidesen mesterisk.-vá fejlesztette, melyet külföldi tanítványok is nagy számban keresték fel. 1919–34-ben a Zeneak. ig.-ja (1920-tól főig.-ja). Lemondása után a Zeneak. tiszteletbeli örökös elnöke, de a hegedűtanfolyamot továbbra is vezette. 1886-ban Popper Dáviddal vonósnégyes-együttest alapított, ez 1903-ig működött, külföldön is gyakran vendégszerepeltek. Korának legnagyobb előadóművész egyéniségei közé tartozott, a Vieuxtemps, Joachim és Wieniawsky által képviselt romantikus hegedűvirtuóz-nemzedék közvetlen örököse volt. Haláláig a m. zenei élet hivatalos vezetője. Nagy tehetségű virtuóz, kiváló nevelő, a m. hegedűisk. megalapítója. Tanítványai közt voltak Szigeti József, Telmányi Emil, Geyer Stefi, Zathureczky Ede, Vecsey Ferenc stb. Mint zeneszerző a 19. sz.-i romantikus magyaros hagyományt francia stílussal (Massenet, Vieuxtemps) párosította. – F. m. operák (Alienor, 1891; Cremonai hegedűs, 1894; Falu rossza, 1896; Lavotta szerelme, 1906; Karenina Anna, 1923; Álarc, 1929); szimfóniák (B-dúr 1885; c-moll 1915; a Dante- és a Petőfi-szimfónia, 1921, ill. 1923), 4 hegedűverseny, Csárdajelenetek (hegedűzongora, ill. hegedű-zenekar), hegedűdarabok és etüdök. – Irod. Haraszti Emil: H. J. élete és munkái (Bp., 1913); Haraszti Emil: H. J. és a magyar zenedráma (Zenei Szle, 1918. 1. sz.); Isoz Kálmán: H. J. (Zeneműv. Főisk. évkve, 1936–37); A Zene H. száma (1937. 10. sz.); Ráth-Véghné Zipernovszky Mária: H. J. hegedűtanítási módszere (Bp., 1942); Fábián Imre: H. J. emlékezete (Muzsika, 1958. 9.).
