Hugó Károly, 1844-ig Bernstein Hugó Károly
Hugó Károly, 1844-ig Bernstein Hugó Károly (Pest, 1808 – Milánó, 1877. nov. 14.): drámaíró. A pesti egy. orvosi karának elvégzése után 1830-ban a lengyel szabadságharcosok közé állt. Varsó eleste után besorozták az orosz seregbe. 1832-től Pesten folytatott orvosi gyakorlatot mint sebész. 1839-ben Párizsba ment. Abbahagyva az orvosi munkát, drámaíró lett. Élete ettől kezdve állandó bolyongás Párizs, Hamburg, Bécs és Pest között. 1844-ben Bécsben telepedett le és több drámát adott ki (Die grosse Fibel, Fibel der Ehre, Das Schauspiel der Welt), 1846-ban ismét Pestre került. A Nemzeti Színház bécsi drámái közül az Ein Ungarköniget Egy magyar király, a Des Hauses Ehret pedig Bankár és báró címmel adta elő. 1847-ben Párizsba költözött és francia nyelven írt darabokat. Korábbi nagyzási mániája monomániává fajult. 1862-ben Berlinben kevés híján börtönbe került a porosz államot köztársasági szellemben kigúnyoló pamfletje miatt. Élete utolsó éveiben Európa különböző országaiban tartott előadásokat. Milánóban egyik szereplése előtt halt meg. Egyéb művei: Psalmen eines armen Poeten (Pest, 1846); Brutus és Lucretia (Pest, 1847). Irod. Ádám György: H. K. élete és művei (Kolozsvár, 1906); Vértesy Jenő: H. K. iratai a MNM könyvtárában (Magy. Könyvszle, 1910); Erdélyi László: H. K. élete és művei (Szeged, 1933)
