Hunya István
Hunya István (Endrőd, 1894. okt. 1. – Bp., 1987. ápr. 25.): földmunkás, szakszervezeti vezető, kommunista tisztségviselő, író. Négy elemit végzett, 7 éves korától kanász-bojtár, majd mezőgazdasági cseléd volt. 1914-ben az orosz frontra került, ahol fogságba esett. 1917-18-ban a bolsevik Vörös Gárdában harcolt. 1918-ban hazatért, s Endrődön megalakította a kommunista párt helyi szervezetét. Az 1919. évi proletárdiktatúra idején a Vörös Hadseregben harcolt. A Tanácsköztársaság bukása után vezető szerepet játszott a tiszántúli szegényparasztság mozgalmainak szervezésében, tagja lett a Földmunkásszövetség központi vezetőségének. 1925-28-ban részt vett a Magyarországi Szocialista Munkáspárt falusi szervezésében. 1926-ban elvégezte a KMP berlini titkárképző tanfolyamát. 1926-ban aratósztrájk szervezéséért letartóztatták és négy évi börtönbüntetésre ítélték. Kiszabadulása után a KMP Országos Parasztbizottságának vezetője lett. 1931-ben ismét letartóztatták és 3,5 évi fegyházra ítélték, de 1932-ben büntetésének letöltése elől a SZU-ba szökött. 1932-től a Vörös Szakszervezeti Internacionálé munkatársa. Emigrációban írt politikai cikkei 1933-1940 között a Sarló és Kalapácsban, az Amerikai Új Előre c. lapban, a Párizsi Magyar Munkásban, az Új Hangban és csehszlovákiai újságokban jelentek meg. Földalatt c. színdarabját 1933-ban, majd ezt követően még három kisebb színdarabját mutatták be Moszkvában. 1936-ban Orgovány c. színdarabjával megnyerte a csehszlovákiai magyar kommunisták kultúrbizottságának pályázatát, s darabját Kassán és Pozsonyban sikerrel játszották. 1945-ben tért vissza Mo.-ra. 1945-48-ban a Földmunkások és Kisbirtokosok Orsz. Szövetségének titkára és Dózsa Népe c. hetilapjának szerk.-je. 1948-56-ban könyvtáros, 1957-től a Mezőgazdasági Erdészeti és Vízügyi Dolgozók Szakszervezetének elnöke volt. – F. m. Kubikosok (válogatott írások, Moszkva, 1934; Bp. 1947, 1950); A magyar földmunkásság életéről, harcairól (Farkas Ottóval, Tolnai Istvánnal, Bp., 1960); Tizenkilencesek; Agrárproletár veteránok visszaemlékezései (összeáll., szerk., Bp., 1962); Emelt fővel (Bp., 1974); Hármas próbatétel (Bp., 1982). – Irod. H. J. kilencven éves (Népszabadság, 1984. szept. 29.).
