Hunyady Jenő
Hunyady Jenő (Pest, 1838. ápr. 28. – Bp., 1889. dec. 26.): matematikus, műegyetemi tanár, az MTA tagja (l. 1867, r. 1883). Pesten, majd 1857-től külföldi egy.-eken (Bécs, München, Karlsruhe, Berlin, Párizs és Göttingen) tanult, 1864-ben Göttingenben doktorált. Hazaérkezése után 1866-ban a műegy.-en magántanárrá képesítették. 1867-től a műegy.-en helyettes, 1869-től az elemi mennyiségtan és politikai számtan, 1873-tól a geometria ny. r. tanára. Kutatási területe az algebra és geometria új, 19. sz.-i segédeszköze, a determinánsok vizsgálata. – F. m. A kúpszeleten fekvő hat pont föltételi egyenletének különböző alakjairól (Bp., 1875, az MTA nagyjutalmát kapta érte); Apollonius feladata a gömbfelületen (Bp., 1877); A másodfokú felületek elméletéhez (Bp., 1879); A Möbius féle critériumokról… (Bp., 1880); Néhány determináns egyenletről (Bp., 1882); Az orthogonális substitutió együtthatóinak paraméteres értékei (Bp., 1889. Akad. székfoglaló). – Irod. H. J. életrajza és arcképe (Magyarország és a Nagyvilág, 1875. 21. sz.): Kőnig Gyula: H. J. emlékezete (Akad. Ért. 1891).
