Ignotus, Veigelsberg Hugó
Ignotus, Veigelsberg Hugó (Pest, 1869. nov. 2. – Bp., 1949. aug. 3.): kritikus, költő, író. Apja a Pester Lloyd főszerk.-je volt. Bp.-en jogot végzett, majd újságíró lett. Polgári radikális, de egy ideig mint publicista ifj. Andrássy Gyula plurális választójogi tervét támogatta. 1891-től A Hét, 1902-től a Magyar Hírlap munkatársa, A Hét írói körének egyik vezetője. Mint riporter utazást tett Németo.-ban, Töröko.-ban, a Balkánon, az USA-ban. 1906-ban egyik megindítója a Szerda c. folyóiratnak. 1908-ban Hatvany Lajossal és Fenyő Miksával megalapította a Nyugatot. Az elsők közt állt Ady, Babits, Móricz Zsigmond mellé. A kor konzervatív irodalmi erőivel heves kritikai harcot folytatott az elismertetésükért. 1919-ben az ellenforradalom elől Bécsbe emigrált, s mint osztrák újságíró, ill. dramaturg dolgozott, de a távolból is részt vett a m. irodalom harcaiban, kiállt a fiatal József Attila mellett. Az 1920-as évek végén, az 1930-as évek elején szembekerült a Nyugat új szerkesztőségével, amely hivatkozva arra, hogy ~ a szerkesztésben – gyakori külföldi tartózkodásai miatt – gyakorlatilag úgy sem tud részt venni, nevét levette a folyóirat éléről, 1937. febr.-tól a polgári radikális Magyar Hírlap cikkírója. A hitlerizmus elől 1938-ban ismét emigrációba kényszerült. New Yorkban telepedett le, ahol elnyerte a város irodalmi nagydíját. 1948-ban a magyar állam hazahozatta, de ekkor már halálos beteg volt. Megkapta a „Pro arte” kitüntetést. – F. m. A Slemil keservei (Bp., 1891); Vallomások (Bp., 1895); Változatok G-húron (Bp., 1902); Olvasás közben (Bp., 1906 és 1922); Feljegyzések (Bp., 1909); Kísérletek (Bp., 1910); Színházi dolgok (Bp., 1912); Egy év történelem (Bp., 1916); Ignotus Verseiből (Bp., 1918); Ignotus novelláiból (Bp., 1918). – Irod. Németh László: Készülődés (Bp., 1941); Gellért Oszkár: I. (Kortársaim, Emlékirat, Bp., 1954); Komlós Aladár: A magyar költészet Petőfitől Adyig (Bp., 1959); Bóka László: Arcképvázlatok és tanulmányok (Bp., 1962); Komlós Aladár: A Nyugat kritikusai (Magy. Tud. 1963. 9. sz.): Sós Endre: I. (Új Írás, 1964. 1. sz.). – Timár Virgil fia (r. Bp., 1921).
