Illés Árpád
Illés Árpád (Kisköcsk, 1908. máj. 20. – Bp., 1980. márc. 24.): festőművész. A Képzőműv. Főisk.-n 1928-1933 között Rudnay Gyula tanítványa volt, majd a kísérletezéshez nagyobb alkotói szabadságot biztosító Kandó Lászlónál képezte magát tovább. A főisk. elvégzése után megélhetését alkalmazott grafikusként plakátok és könyvborítók tervezésével, valamint kiállítások rendezésével biztosította. Első kiállítását 1933-ban Keszthelyen balatoni tájképekből rendezték meg; a nyarakat rendszeresen Győrött, festéssel töltötte. 1947-48-ban, a Vígopera egyéves fennállása alatt a színház díszlettervezője, majd később a Néprajzi Múz. munkatársa lett. 1958-tól 1969-ig rajztanár volt. A 60-as években többször járt külföldön, Olasz-, Francia-, Németo.-ban, Ausztriában, Hollandiában és Jugoszláviában. Munkássága kezdetén természetelvű olaj- és akvarelltájképeket, ill. csendéleteket, aktképeket festett. Később-visszaemlékezései szerint-a Néprajzi Múz.-ban töltött évek, az ott megismert természeti népek művészete hatására kezdett elvont, nonfiguratív képeket festeni. E műveit először 1959-ben Szervánszky Jenő műtermében mutatta be. Képei az organikus absztrakt fogalomkörébe éppúgy beleilleszkednek mint a lírai szürrealizmuséba. Ismert művei: Színház (1962); Vízmosás (1964); Bohóc és holdvilág (1966); Életfa (1968); Halottak faggatása (1968); Az éjszaka zenéje (1967); Eredet (1978). Művei a győri Xantus János Múz.-ban, az MNG-ban, a Miskolci Galériában, valamint számos m. és külföldi magángyűjteményben találhatók. Fontosabb kiállításai: Fényes Adolf Terem (1963); Kulturális Kapcsolatok Intézete (1967); Ernst Múz. (1974); a győri Xantus János Múz. (1975). Emlékkiállításai: Műcsarnok (1980); szegedi Móra Ferenc Múz. (1983). Jelentős külföldi bemutatkozásai: NSZK (1968, 1969, 1973); Varsó 1977). – Irod. Szíj Rezső: I. Á. művészetéről (Életünk, 1968. II); a bp.-i emlékkiállítás katalógus-előszava (Bp., 1980); A művész nem hazudhat (beszélgetés a festővel, riporter Bosnyák Sándor, Confessio, 1981. 5. sz.); Életem, emlékeim (beszélgetés I. Á.-dal, riporter Albert Zsuzsa, Művészet 1981. 12. sz.); Nagy Gáspár: Emlékezés I. Á.-ra (Új Magyarország, 1991. 8. sz.); Mezei Ottó: I. Á. festészete és a magyar szürrealizmus (Életünk, 1991. 10. sz.).
