Illés Nándor
Illés Nándor (Királyfia, 1836. máj. 15. – Palánka, 1907. máj. 2.): erdész, a magyar erdészeti szakirodalom jelentős úttörője. Tanulmányait a selmecbányai Erdészeti Ak.-n 1860-ban végezte. A Coburg hercegi erdőbirtokon szolgált, majd 1868-ban a selmecbányai Erdészeti Ak.-ra került, ahol mint segédtanár, majd rk. tanár m. nyelven tanított 1872-ig. Ekkor Károlyi György birtokán a Nyírségben vállalt erdőmesteri állást, majd 1878-ban az Esterházy hg.-i hitbizományban erdőfelügyelő, de alig egy év után állami szolgálatba került, és 1881-től a Földművelésügyi Min. erdőfelügyelői osztályát vezette, 1891-ben történt nyugalomba vonulásáig. Szakirodalmi munkássága során sokat tett a magyar erdészeti szaknyelv megteremtése érdekében. Sok cikke jelent meg az Erdészeti Lapokban. – F. m. Erdőtenyésztéstan (Buda, 1871); A futóhomok megkötése, befásítása és használata (Bp., 1885); A vadőr (Bp., 1907). – Irod. Magyar Pál: I. N. halálának 50. évfordulójára (Az Erdő, 1957).
