Illésházy István; Illyésházy, báró
Illésházy István; Illyésházy, báró (? , 1541 – Bécs, 1609. máj. 5.): nagybirtokos főúr, nádor. Kisnemesi család sarja, fiatal korában részt vett a török elleni harcokban. Házasságával, királyi adományok révén az ország ÉNy-i részén óriási birtokokat szerzett. 1573-ban Pozsony vm. alispánja, 1577-ben a Magy. Kamara tanácsosa, 1584-ben kir. tanácsos, 1582-ben Liptó, 1594-ben Trencsén vm. főispánja lett. 1587-ben bárói rangot kapott. 1603-ban a Habsburg-udvar koholt felségárulási pert indított ellene, hogy hatalmas vagyonát elkobozhassa. Az elfogatás elől Lengyelo.-ba szökött, majd 1605 elején csatlakozott Bocskai szabadságharcához; ettől kezdve a fejedelem egyik bizalmas tanácsadója volt, de mindvégig a Habsburgokkal való megegyezés híve maradt. A bécsi béke tárgyalásaiban Bocskai küldöttségének vezetőjeként nagyfokú engedékenységet tanúsított az udvar irányában, amely időközben törölte az ellene indított pert és visszaadta birtokait. Az 1608-i ogy. nádorrá választotta, ő volt az ország első prot. vallású nádora. Nagy műveltségű humanista főúr volt. Több latin munkát írt. Újabban neki tulajdonítják a Balassi-kódex „Forog a szerencse” kezdetű bujdosóénekét és egy másik, Bocskai és Basta kibékülését propagáló verset. Naplóföljegyzései (kiadta: Kazinczy Gábor, Pest, 1863) a tizenötéves háború korára, Bocskaival folytatott levelezése (kiadta: Szilágyi Sándor: Tört. Tár, 1878) a szabadságharc történetére fontos forrás. – Irod. Károlyi Árpád: I. I. hűtlenségi pöre (Bp., 1883); Eckhardt Sándor: Balassi Bálint utóélete (Irod. tört. Közl. 1955).
